A koktélokat féláron sem szeretem sokkal jobban! Kb. éjfélig voltam csütörtökön az ír klubban, aztán egy-két amcsival hazajöttünk. Természetesen pont ez volta az a nap, amikor a maradék társaság elment bulizni...egy kicsit sajnáltam, hogy ebből kimaradtam, de ahogyan egyesek kinéztek másnap, máris jobban éreztem magam. :)
Pénteken volt a City Campus nevű rendezvény a városban, amit ha minden igaz, az egyetem rendezett. Hárman indultunk el a koliból a 7-kor kezdődő héliumos lufi-eregetésre. Minden lufimadzagra rá volt kötve egy zászló, szerencsére időben kiszúrtam (nem a lufis értelemben) a magyar színeket, úgyhogy enyém volt a megtiszteltetés, hogy útjára engedjem. Nagyon hangulatos volt az egész.
Pénteken volt a City Campus nevű rendezvény a városban, amit ha minden igaz, az egyetem rendezett. Hárman indultunk el a koliból a 7-kor kezdődő héliumos lufi-eregetésre. Minden lufimadzagra rá volt kötve egy zászló, szerencsére időben kiszúrtam (nem a lufis értelemben) a magyar színeket, úgyhogy enyém volt a megtiszteltetés, hogy útjára engedjem. Nagyon hangulatos volt az egész.
Aztán volt egy koncert, ahol a fiúk kb. olyan zenét játszottak, mint a La fan fare, csak a nép némileg visszafogottabb volt. Valószínűleg ehhez az is hozzájárult, hogy 2,5 decis söröket árultak. Miért? A kísérőim sajna hazamentek, úgyhogy vagy 2 percig egyedül kellett lennem... Aztán találkoztam a magyar lánnyal (Veronika) és a társaságával. Elég vicces a helyzet, mert egy szót sem beszél németül, és ugye én sem vagyok nagy angolból, úgyhogy elég nehezen igazodunk el egy társaságban. :)
Az egyik téren egy fura, esőkabátos arc berángatott egy csoportba, egy előadásra, úgyhogy megint egyedül maradtam. Az előadás egyébként nagyon vicces és kreatív volt (szerencsére csak alapszavakkal), ha jól sejtem egyébként az egyetem oktatói tartották. Egy prototípus házirobotot (egy vicces néni játszotta el) próbáltak ránk sózni, aki egy kicsit defektes volt...a csávó lábát kezdte el borotválni az arca helyett stb. :) Benéztem még a Bazilikába, ahol gépzene ment, de annyira jó volt az akusztikája, hogy csak akkor tudtam kijönni, amikor a pasi lekapcsolta a zenét és Istenről valamint a hitről kezdett el beszélni...de Istenről biztos. Mivel elég fáradt voltam, úgy döntöttem, hogy hazaindulok. Még belebotlottam egy társaságba, akiket egy csuhás, fáklyás pasi vezetett...nem értettem, hogy mit beszélt, de viccesen ugrált meg mutogatott, úgyhogy követtem... Persze még a városban és a koliban is találkoztam egy-egy társasággal, akikkel lett volna kedvem lófrálni, de úgy éreztem, hogy akkor nem lett volna másnap reggel fél8-kor kelés.
Nem is bántam meg, hogy kialudtam magam, mert egész szombaton spanyolok társaságában voltam, úgyhogy nagyon kellett figyelnem, hogy minden fél órában legalább egy-egy szót megértsek. Bírom őket, de ha sokan együtt vannak, akkor könyöröghet nekik az ember, hogy németül beszéljenek. Mondjuk már az én spanyaolom is fejlődik. :)
Már amikor az út mellett megálltunk egyet bámészkodni, látszott, hogy egy gyönyörű helyre fogunk érkezni. Cochem várát valamint a Moselt láthatjátok. Hát a kép nem sikerült túl jól, de higgyétek el nekem, hogy lélegzetelállító volt.
A vár, ami igazából kastély nem sok háborút ért meg, volt francia királyok lakhelye, majd németek hétvégi háza, jelenleg a város tulajdonában van. Az idegenvezető szépen beszélt németül, úgyhogy
A belváros szintén csodálatos, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet. Ha erre jártok, kötelező! :) Délután egy Mosel-party bormúzeumba mentünk, ahol egész finom borokat kóstolhattunk, és a pasi is elég vicces volt... Lehet, hogy gagyi poénok voltak, csak élveztem, hogy megértem. :) Hazafele pedig Punnany Massifot és egyéb magyar zenéket hallgattunk a mellettem ülő spanyol csajszival...azt mondta, hogy tetszett neki...mert volna mást mondani.
Este bár nem voltam fáradt, de nem nagyon volt kedvem elmenni egy olyan koliba, ahol csak angol ismerőseim vannak, akik nem tudnak megszólalni németül. De aztán többek között a Peti unszolása, és Adriana (spanyol lány) hozzászólása (du muss kooommeeeeen/jönnöd kell) után úgy döntöttem, hogy mégis megpróbálom. Persze szokás szerint a csajok lekésték a buszukat, még szerencse, hogy időben írtak smst. Így le tudtam ülni két sráchoz a mi kolink udvarán, akik közül az egyik csoporttársam, a másiknak meg van vízipipája. :) Beszélgettünk egyet, aztán rávettem őket, hogy jöjjenek el ők is a másik koliba. A délutáni bácsi meghozta a kedvem a borhoz...kb. megígértette velünk, hogy csak német borokat fogunk venni mostantól No-ban. Hát bementem a boltba, és kiszúrtam egy nem túl drága fehérbort. A koliban vettem csak észre, hogy igazából egy Balatonboglári bort sikerült vásárolnom...hát akkor igyunk hazait. :) Legalább ez is egy jó történet volt a csevegések indításához.
Egy elég érdekes beszélgetésbe kezdtünk egy román lánnyal (akit egyébként bírok), amikor mondtam, hogy voltam már Romániában, pontosabban Csíkszeredán ugye...nem tudta...Kolozsvár?...nem...Erdély?...nem tudja mi az. Hát itt 2-3 pohár bor után előtört belőlem a mélymagyar, és mondtam a spanyol csávónak, hogy hát igen, ott elég sok magyar lakik egyébként meg ilyenek. De ennyiben is hagytuk a dolgot szerencsére. :)
Páran kitalálták, hogy menjünk el egy közeli házibuliba, és mivel a társaság nagy része oda indult, ezért én is velük tartottam. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy vajon ki fog nekünk, kb. 10 idegen embernek örülni úgy, hogy semmit sem viszünk. Már majdnem kezdtük elveszteni a reményt, mivel nagyon sokat mentünk...de aztán megérkeztünk. Hát filmbe illő jelenet volt, mindenki örült nekünk, kezünkbe nyomtak egy sört, később egy rövidet is. Egy elég nagy albérletben voltunk, kevés bútorral...ha jól értettem pont akkor volt albérlő-váltás. Ott táncoltunk, beszélgettünk jó pár német arccal is. A harmadik sör után azért kezdtem kényelmetlenül érezni magam, megkerestem a tulajt, és megkérdeztem, hogy mennyit fizessek. Ő ugyanazt mondta, mint az előtte lévő két ember, hogy ne fizessünk semmit, mert vendégek vagyunk, és van elég minden. Hát nem is erőltettem tovább. Később továbbmentünk egy buliba a belvárosba, ahol szerencsére az egyik csaj ismerőse volt a kidobó. Csak úgy kellett csinálnom, mintha német lennék...németül mosolyogtam (egyébként kb. 8 euro a belépő). :) Nem volt rossz a zene, bár a német slágereket nem nagyon ismertem...szerencsére nem volt túl sok. :) Mindenki nagyon kedves és barátságos volt, beszélgettünk és táncoltunk, és hajnalban irány haza.
Vasárnap nagy része punnyadással telt. Este azonban a szoba közepén vmiért rohadtul elkezdett fájni a hátam, pontosabban a derekam, úgyhogy onnantól kezdve egy napig nem nagyon tudtam felkelni. Ma már azért jobban voltam, de még mindig nem nagyon tudtam leülni. Emiatt sajna kimaradt a suli, a karaoke és a moziest. Talán azért nem vet ki magából a közösség emiatt a mulasztásért. :)
Holnap lesz 22 éves az újraegyesített Németország, úgyhogy nincsen suli. Éljen, éljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése