Első hét II.

...Péntek valóság:

A FB-csoportunkba kiírta korábban Pietro, hogy a hétvégén utaznak Kölnbe egy egy napos kirándulásra, és ha valakinek lenne kedve, akkor jelezzen neki. Mivel tudtam, hogy a Máté is megy, illetve szeretnék minél többet látni a környékből, úgy döntöttem, én is megyek. Pietrora ráírtam délelőtt (Ha nem csak a nyelvben hasonlítanak a spanyolokra, akkor várható némi késés), hogy tényleg 12-kor találkozunk-e a vasúton. Ekkor már írta, hogy dél és negyed között fognak érkezni...12:35-kor jöttek, nem csodálkoztam. Sok tanakodás után sikerült egy kedvezményes jegyet venni 8 euroért fejenként, ami 200 km-re azért nem rossz. Főleg, hogy mivel elfele nem ellenőrizték le, visszafele is használhattuk. :)

Elég lusta voltam, úgyhogy kipróbáltam egy másik buszt, persze rossz irányba szálltam fel, de gondoltam úgyis körbemegy. :) Hát nem gondoltam, hogy ekkora ez a város...de nagyon szép helyeken is mentünk, úgyhogy elvoltam. Utána sétáltam még egyet a városban, megnéztem Marx házát...vagyis ahol meghalt, most már múzeum lett. 

Az egyik lépcsőházban az egyetemen "feldiszitették" a falakat, szerintem ötletes.

15:00-ra odamentem a Scheinbar-ba a megbeszélésre...persze csak két tök idegen csávó ült ott, akiknek bemutatkoztam, próbáltam elmondani, hogy ki vagyok...nem ment át szerintem teljesen. Kb. fél órás késéssel megérkezett Robin is, egy-két csoporttársam kíséretében. :) Kávéztunk egyet, dumáltunk, jöttek-mentek az emberek, nyugis volt. Miután a spanyolok is megérkeztek, elkezdtük a megbeszélést. Úgy döntöttem, hogy segítek egy héten két nap pultosként. Nehezebben értem meg a németeket, mert sok olyan szó van, ami a tankönyvekben nincs igazán benne, plusz a fiatalok (vagy egyszerűen aki nem figyel rá) nem beszélnek szépen, úgyhogy nem árt egy kicsit gyakorolni. Csak kávé, üdítő, és tea van a helyen, mivel nagyrészt 18 év alattiak jönnek. Minden héten van egy csoportmeeting, asszem pénteken, ahol...hát még nem tudom, hogy mit beszélünk meg. Kreatív kezdeményezésnek tűnik egyébként sok programmal.

Megnéztem az emeleten lévő kiállítást, ahol egy közeli koncentrációs táborban járt nő beszámolóját, valamint gyerekkorában készített rajzait állították ki, érdekes volt. Ahogyan észrevettem, itt egyáltalán nem tabu a második világháború és a nácizmus kérdése. Akikkel beszélgettem, a nácikat és a németeket két külön csoportba vették, és gyakran az utóbbiakat ugyanúgy áldozatnak tüntetik fel. Az egyetemen van olyan WC, ahol a falra fel van írva, hogy ne beszélj nácikkal, láttam nácizmust elítélő matricákat stb.

Az egyetem nyilván itt is egy burok, de úgy gondolom, hogy itt sokkal toleránsabbak az emberek. Például amikor megkérdezte az egyik lány, hogy nem gáz-e, hogy nem annyira jó a németünk, és mi van, ha kb. kinevetnek minket...stb. Robin azt mondta erre, hogy nyugodtan tessékeljük ki azokat, akik emiatt szólnának be, vagy bármilyen "buzizós", egyéb sértő dologról beszélne, mivel ez nem egy elfogadó közösség. A kocsmákban éjszaka is gyakran látni mozgássérülteket, vakokat...senkinek az arcán nem látok sem megdöbbenést, sem sajnálatot. E téren van még hova fejlődnünk.

Jól elbeszélgettük az időt, úgyhogy úgy döntöttem nem megyek már haza, hanem a spanyolokkal tartok, kicsit iszogatunk, beszélgetünk, beugrunk a buliba, és korán haza (másnap 7:50-kor gyülekező). Persze már minden bolt zárva volt, úgyhogy se kaját, se sört nem tudtam venni. Utálom, hogy 8-kor zár minden bolt, és egy éjjel-nappali sincs a városban. Albertohoz mentem fel először, ahol készített valami kaját, gyors összeszedte magát, és mentünk is tovább (Spanyol billentyűzeten sem egyszerűbb gépelni). Későn esett le, hogy Adrianaékhoz csak spanyolok mentek, így hát nem értettem semmit, meg fáradt is voltam, stb. 10 óra volt, úgyhogy elindultam egyedül a buliba. Korábban megbeszéltük a Mátéval, hogy ott találkozunk. Mivel nem voltak túl sokan, és 2 euro volt a beugró, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább beülünk valahova...persze csak a belvárosban találtunk kocsmát, ami nyitva volt...de tele, úgyhogy egy kajáldásnál vettünk sört, és az utcán iszogattunk, meg beszélgettünk (mert ugye itt lehet az utcán alkoholt fogyasztani). Olcsóbb is volt, meg egész jó idő volt, úgyhogy kb. 1-ig ott voltunk. Jó volt egyet dumálni.

Szombaton reggel találkozás, mindenki fáradt, kis zenehallgatás a vonaton,  kb. 1 óra alvás. Az út maradék részét elég jól elfecsegtük, jó arcokkal mentem. 15-en voltunk, abból a 6 kínait csak az úton láttuk, akkor is külön ültek, valamint 4 olasz, akik egyébként most viszonylag keveset beszéltek olaszul, büszke voltam rájuk. :D (A társaság nagy része abban a koliban lakik az egyetem mellett, ahol a Máté). Az ülések rémesek voltak...szerintem egy pad is kényelmesebb lett volna...viszont nem késtek a vonatok. :)

Ahogy kiléptünk az állomásról, megláttuk a dómot, ami hatalmas, és nagyon szép (2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak). Elidőztünk itt egy kicsit, belülről is nagyon jól nézett ki. Aztán szereztünk egy prospektust, ahol a főbb nevezetességek be voltak jelölve, ráálltunk erre a pályára.

 

Felmentünk a magas ház tetejére is, ami a 28. emeleten volt...sztem előbb feljutottunk, mint az Univban az 5.-re.

A mellette levő képen pedig a kilátás egy részét látjátok, szintén nagyon szép volt. Még WC is volt itt, még sohasem pisiltem a 28-on, abszolút megérte. :)

Ebéd után folytattuk az utunkat, vannak nagyon szép utcák a városban, de őszintén szólva összességében (a Dómon kívül) annyira nem voltam elszállva. Fél 9-kor indult vissza a vonatunk, Koblenzben még kb. 40 percet várnunk kellett, amit közös játékkal töltöttünk el. Visszafele emeletes vonattal mentünk, természetesen a felső szinten! :D Beszélgettünk egy csomó mindenről, az angol lány megkérdezte, hogy egyébként mindegyikünknek van-e külön autója...hát erre csak a francia lány bólogatott. :) Mondtuk, hogy azért nem annyira olcsó nálunk. :D Egy kicsit magyarul tanultunk, az olasz csaj beszélt arról, hogy milyen nehéz náluk a helyzet, mert elöregedő a társadalmuk (körülírta :) ), és hogy akik korábban befizették az adókat, lehet nem kapnak majd nyugdíjat, úgy tűnik, hogy fenntarthatatlan a nyugdíjrendszerük. Eléggé megdöbbentek azon, hogy nálunk még csak most jön be az, hogy sok helyen fizetni kell az egyetemért. Az angol lány elmesélte, hogy ő ebben az évben 3 m forintnak (tavaly csak 1 m-t) megfelelő fontot fizet...vagyis nem fizet, hanem majd amikor dolgozik, levonják a fizetéséből...hm, érdekes. :) A francia lány mondta, hogy náluk az is probléma, hogy kitanítják pl. az orvosokat, akik elmennek más országba dolgozni, és hozzájuk meg jönnek keletről az orvosok. Ismerős problémák. Egy jót beszélgettünk, meg is értettem mindent, sőt még válaszolni is tudtam, úgyhogy elég király volt.

A hétre még nem sok tervem van, remélem azért alakul valami...most viszont megyek egyet pakolni, mert ráfér a szobára. :)