Első hét I.

Ha van időm írni, akkor nem történt velem sok minden, ha meg érdemes valamit megosztani, akkor nincs időm rá. :)

A hétfői beszélgetés szerintem egész jól sikerült, átjöttek a Mátéék, meg a kolinkból Litsa és Ryne. Beszélgettünk arról, hogy a saját országunkból milyen híres zenészt, hírességet, találmányt tudnánk mondani. A Rubik-kocka nálunk mindig nyerő. :) Aztán Görögországra jutott a sor, Litsa mondott egy-két előadót, akiket nem ismertem, és hát mondtuk, hogy mondjuk maraton, olimpia, kultúra stb. Itt próbáltam valami Eu-válságos poént ellőni, de nem igazán aratott átütő sikert. :) Minden tiltakozásunk ellenére a szláv nyelvekhez hasonlították a magyart...ismét. VBK-t ittam, az első megbotránkozások után szerintem bejött nekik egyébként. Éjfél körül már otthon is voltunk.

Szerdán bementem a suliba, ahol pont találkoztam a spanyolokkal, megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk a menzán. Erre megérkezett Robin is, a volt német tanárunk (kiderült idő közben, hogy 22 éves), aki ebéd után rávilágított, hogy a bulihelyet lehet másra is használni, például nappal kávézóként üzemel, elég kis kedves árakkal és emberekkel. Ment a RHCP a hangszórókból, kellemes volt. Nagyon jól megvan oldva a rendszer, ha kinyitja valaki az ajtót, akkor elhallgat a zene, ha becsukódik, akkor folytatódik. :) Akkor még úgy tűnt, hogy elég sok időm van, úgyhogy megbeszéltük, hogy pénteken délután találkozunk a korábban már említett közösségi helyen a belvárosban, ahol elvileg mi is segítsünk !pultosként!. Tetszett a hely, és arra gondoltam, hogy nem ártana rendszeresebben németekkel beszélgetni. Nade erről később :)

8-kor kezdődött egy közös Buddy-találkozó, ahova eljöttek a német mentorok, és az erasmusosok. Hát őszintén szólva még sohasem kívántam ennyire, hogy a fantához vodkát is adjanak. Kb. 1 óra az elején kötetlen volt, gyakran az erasmusosok egymással beszélgettek csak, mindenki feszengett ezerrel. Az én mentorom, Sarah egyébként nagyon aranyos lány, franciáknál volt kint fél évet, most kezdi a közgáz mestert. Miután kiveséztük ezeket a fontos témákat, némileg elakadt a beszélgetés, kicsit el is szakadtunk, de szerencsére még valamit közösen el kellett intéznünk, úgyhogy utána beszéltünk, ami már tényleg jó volt...valahol ott szakították félbe programokkal a beszélgetést, amikor kimondta azt a szót, hogy "csocsó", és megjegyezte, hogy ugye érzem a felelősséget, merthogy ez volt az első magyar szava. :) Párkeresős, ismerkedős játékok voltak kb. 10-ig, sajna Sarah eközben lelépett. Utána még az egyik koli melletti kocsmában megittunk egy sörikét, és beszélgettünk. Megérkezett egy német csaj is (buddy), akitől már majdnem azt akartam kérdezni, hogy a németek tényleg komolyan gondolják-e egy bankban mondjuk elköszönésnek a "csüszt", vagy ami még viccesebb a "csőőőőő"-t?! De a csaj megelőzött, odafordult az olasz sráchoz, és megkérdezte, hogy Olaszország mit ad az EU-nak. Kétszer szólaltam meg ezután (az elköszönést leszámítva), amikor megjegyeztem, hogy azért feltétlenül Németországnak sem rossz, hogy nagyobb piaca van. Később pedig akkor, amikor nem lenézően, inkább együttérzéssel kijelentették, hogy most nálunk (Mo.) sem lehet túl egyszerű/demokratikus a helyzet. Eddig még csak az volt a problémám, hogy nem tudtam németül lereagálni a dolgokat, aztán szóba jött a német és az olasz pártrendszer (eléggé képben voltak a másik országról), amihez már szerintem magyarul sem tudtam volna mit hozzátenni. Hát egyrészt örültem, hogy túljutottunk a "milyen volt ma a suli"-beszélgetéseken, viszont nagyon elkeseredtem, hogy egy komolyabb témához még nem tudok hozzászólni.

Csütörtökön volt az első igazi órám, politikai gazdaságtan. Nagyon megörültem az elején, mert megláttam a volt tutoromat a padok között, úgyhogy mellé ültem...volna, ha nem lett volna mellette egy német lány...aki konkrétan nem nézett rám egész órán! Megbeszélték, hogy a bevezetőkurzusról ismer, stb., de mintha ott sem lettem volna, hát akkor ennyit a német vendégszeretetről. Az óra biztos tuti volt, mert sokat nevettek a hallgatók. Valszeg ők abba a csoportba tartoztak, akik többet értettek az egészből mint Marx, Adam Smith, Homo oeconomicus.

A következőket jegyzeteltem:

Sillabust megnézni, mert sokat kell olvasni! Vagy csak a témákat olvassa fel...ezt most nem tudom.

Valamit ixelget! - Ennek utána kell járni

Óra végén beszélnem kellett a tanárral, nagyon kedves volt, mondta, hogy eldönthetjük, hogy írásban, vagy szóban akarunk-e vizsgázni...nagy kérdés...nem tudom. Szerencsére itt találkoztam két francia erasmusossal, akikkel később lementünk ebédelni is, ők is elég kedvesek. Mivel eléggé beparáztam a történtektől, beültem a könyvtárba, és másfél órán keresztül német gazdasági lapokat olvasgattam...folyamatban van a megértésük. :D A délutáni stratégiai menedzsment egy kicsit bénább volt...rengetegen voltunk, a lépcsőn ültem, halk volt a tanár is. Kiderült, hogy sehogyan sem tudom megoldani, hogy bejárjak, mert mind a két óra ütközik a németemmel...ami meg ugye kötelező, plusz hasznosabb is sztem. Mivel otthon nem fogadtatok el kreditet (nincs már annyi kurzusom kb., hogy ezt megtegyem), ezért nem vettem fel olyan tárgyakat, amik nem kapcsolódnak a pénzügyhöz, vagy nem érdekelnek. Lényeg a lényeg, hogy 7 órám lesz a héten...amúgy sem válogathatok sokból, és sokszor ütköznek a némettel. Magyarázkodás vége.

Este a 3. emeleti konyhában "bandáztunk" az amerikaiakkal/volt csoporttársaimmal/félig jelenlegi társaságommal. Activityztünk, az elég király volt, bár mivel angol (főként filmcímek) szavak voltak a feladványok, nem mindig értettem. :D Persze előjött a szó az órákról is, elmeséltem, hogy eléggé kétségbeestem. Az egyik csaj mondta, hogy az első napja után konkrétan majdnem elsírta magát, és az anyukáját hívta. :D A lényeg, hogy nem nagyon találkoztam még olyannal, aki lényegesen jobban venné a kezdeti akadályokat. :) Miután páran még jöttek, lementünk a közösségi épületbe, ahol Leah gitározott és énekelt nekünk, a nem túl kedves folyosószomszéd-srác hozta a vízipipáját, úgyhogy megint sikerült jó sokáig elmaradni.

Péntek Terv:

10-kor óra; 12:00-kor vonatjegy vásárlás a másnapi kiránduláshoz, utána haza, kaja; 15:00-kor Scheinbar megbeszélés, haza, átöltözés; este kicsit buli (Halloween), de nem sokáig, mert másnap 8-kor indul a busz

Péntek valóság:

Az órám elmaradt, úgyhogy ismét feleslegesen mentem be a suliba. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor elintézek egy-két e-mailt a könyvtárban. Rájöttem, hogy német billentyűzeten lényegesen nehezebb írni! Találkoztam az egyik spanyol lány anyukájával, aki szerintem azt hitte, hogy értem, amit mond (Lehet azért gondolta, mert megkérdeztem spanyolul, hogy hogyan van, az arcából ítélve lehet, hogy le is tegeztem. A másik mondat, ami eszembe jutott, a "egy sört kérek, légyszi"...gondoltam ez nem lett volna annyira illendő), persze nem értettem semmit, de vicces volt...

De hosszú volt ez a hét! Most elég fáradt vagyok, úgyhogy folyt. köv. holnap!