"In Ungarn ist da die Welt noch in Ordnung"

Most a könyvtärban vagyok, es van egy kis idöm irni. Sajna csak nemet bill. van, ami valszeg zavaro, viszont nem szeretnem a hetet megint egy posztban/szuszra leirni.

A hetfö de.-re nem emlekszem, ugyhogy gondolom aludtam. Delutän volt az elsö nemetem, ahol a kiejtest/hangsulyt fogjuk nagyreszt gyakorolni. A tanar eleg kedves volt, kiderült, hogy beszel angolul, kinaiul, lakott 2 evet vhol Äzsiäban...ezt elfelejtettem (de nem Kinäban), kb. 15 perc alatt megtanulta mindegyikünk nevet helyesen kimondva! Ö volt az elsö, aki nem Ondinak, Endinek vagy Ändinak szolitott...felelmelö. Arrol beszeltünk meg, hogy mennyire könnyen felre lehet erteni a dolgokat, neztünk pär kepet. Ezen pl azt lätjuk ugye, hogy Karl szereti ezt a sört. De ha kimondod, tök ugyanugy hangzik, mint Karl Marx. :) Este ismet Ir kocsma, de most több erasmusos arc volt, beszelgettünk, aztän mivel a kedves kolitärsaim elkezdtek Teqiläzni, majd kijelentettek, hogy 18:00-kor kezdödik a mäsnapi oräjuk, ugyhogy ök maradnak, egyedül mentem haza...vagyis mentem volna, de Anca, a romän läny velem jött. Mäsik koliban lakik, de nincsen messze a mienktöl, eleg jo arc egyebkent.

Mäsnap reggel 7-kor annyira nem bäntam, hogy nem maradtam...bär igy is csak sejteseim voltak arrol, hogy mit hallok. Hät nagyreszt a üzleti tervezesröl szol az ora, ugyhogy ebböl mär sok mindent tanultam, tehät csak a szavakat kell mär megtanulnom. Regen volt ilyen hosszu oräm. :) Beszeltünk utäna a tancsibäcsival, azt mondta, hogy utolso orän megirhatjuk a vizsgät, ebböl nem lesz gäz. Ugy terveztem, hogy bent maradok az esti oräig, de valamiert nagyon nyügös voltam, ugyhogy hazamentem aludni. :D A nemet gyorsan eltelt, egy fiatal tanärunk van, aki eleg szigorunak tünik, a csoport szinten jo, ugyhogy majd meglätjuk (Ketfele nemetora, 3 tanärral).

Emlekeztek arra a bulira, amikor bosszankodtunk, hogy mekkora parasztok a nemetek, mert nagyon tolakodnak? Hät itt az egyetemen a sorbanälläs meg csak-csak megy, de mär annyiszor csaptäk räm az ajtot, annyiszor vägtak be elem...sokszor... ertitek!

A szerdai nemet utän megvettem a hozzä tartozo könyveket, kinyomtattam a többi ora anyagait, nagy keszülesbe kezdtem. Mäteval es Francescaval (ne lepödjetek meg, egy olasz läny) kiültünk a to melle egy kicsit dumälni, mert most meg nagyon jo idö van. Mivel a Francesca nemzetközi tanulmänyokat/politologiät tanul, megint szoba jött a magyar rendszer is. Eleg sokat kerdezett, a kedvenceim a következök voltak: 

• Magyarorszägon hogy-hogy nincsen meg Euro?
• Hallott eleg sokat Orbänrol, es nem igazän erti, hogy a kormänyunk miert megy szembe ennyire az EU-nak? Meg hogy az egesznek mi ertelme?

Utäna egy kicsit meg beültem a könyvtärba, elkezdtem leforditani a mäsnapi politikai gazdasägtan ora ppt-jet, hätha segit valamit. :) 8-kor kezdödött egy beszelgetös este, aminek a következö volt a lenyege: A különbözö asztalaok, különbözö nemzetiseget jelentettek, ahol csak az adott nyelven lehetett beszelgetni (Francia, spanyol, angol, nemet). Termeszetesen a nemet asztalnäl ültem, de igy is legtöbbet erasmusosokkal beszeltem. Itt mondta egyebkent az egyik nemet csävo, hogy van näluk egy mondäs Mo-rol: In Ungarn ist da die Welt noch in Ordnung, ami ugye vmi olyasmit jelent, hogy Magyaro.on a viläg meg rendben van....ami egeszen addig hizelgö is volt, amig megkerdezte a csävo, hogy "de vajon miert mondjuk ezt"? :D Ennek 10-kor vege lett, söröztünk es csocsoztunk egyet a multkor is emlitett "kolialjban", aztän utolso busszal haza.

Lenyegesen többet ertettem igy az elöadäsbol, hogy a nagy reszet elöre leforditottam...jo lenne, ha megtartanäm ezt a jo szokäst. :D Most megyek nemetre, aztän este elvileg lesz egy nagy buli, szombaton kiränduläs, ugyhogy nem fogok unatkozni.

Első hét II.

...Péntek valóság:

A FB-csoportunkba kiírta korábban Pietro, hogy a hétvégén utaznak Kölnbe egy egy napos kirándulásra, és ha valakinek lenne kedve, akkor jelezzen neki. Mivel tudtam, hogy a Máté is megy, illetve szeretnék minél többet látni a környékből, úgy döntöttem, én is megyek. Pietrora ráírtam délelőtt (Ha nem csak a nyelvben hasonlítanak a spanyolokra, akkor várható némi késés), hogy tényleg 12-kor találkozunk-e a vasúton. Ekkor már írta, hogy dél és negyed között fognak érkezni...12:35-kor jöttek, nem csodálkoztam. Sok tanakodás után sikerült egy kedvezményes jegyet venni 8 euroért fejenként, ami 200 km-re azért nem rossz. Főleg, hogy mivel elfele nem ellenőrizték le, visszafele is használhattuk. :)

Elég lusta voltam, úgyhogy kipróbáltam egy másik buszt, persze rossz irányba szálltam fel, de gondoltam úgyis körbemegy. :) Hát nem gondoltam, hogy ekkora ez a város...de nagyon szép helyeken is mentünk, úgyhogy elvoltam. Utána sétáltam még egyet a városban, megnéztem Marx házát...vagyis ahol meghalt, most már múzeum lett. 

Az egyik lépcsőházban az egyetemen "feldiszitették" a falakat, szerintem ötletes.

15:00-ra odamentem a Scheinbar-ba a megbeszélésre...persze csak két tök idegen csávó ült ott, akiknek bemutatkoztam, próbáltam elmondani, hogy ki vagyok...nem ment át szerintem teljesen. Kb. fél órás késéssel megérkezett Robin is, egy-két csoporttársam kíséretében. :) Kávéztunk egyet, dumáltunk, jöttek-mentek az emberek, nyugis volt. Miután a spanyolok is megérkeztek, elkezdtük a megbeszélést. Úgy döntöttem, hogy segítek egy héten két nap pultosként. Nehezebben értem meg a németeket, mert sok olyan szó van, ami a tankönyvekben nincs igazán benne, plusz a fiatalok (vagy egyszerűen aki nem figyel rá) nem beszélnek szépen, úgyhogy nem árt egy kicsit gyakorolni. Csak kávé, üdítő, és tea van a helyen, mivel nagyrészt 18 év alattiak jönnek. Minden héten van egy csoportmeeting, asszem pénteken, ahol...hát még nem tudom, hogy mit beszélünk meg. Kreatív kezdeményezésnek tűnik egyébként sok programmal.

Megnéztem az emeleten lévő kiállítást, ahol egy közeli koncentrációs táborban járt nő beszámolóját, valamint gyerekkorában készített rajzait állították ki, érdekes volt. Ahogyan észrevettem, itt egyáltalán nem tabu a második világháború és a nácizmus kérdése. Akikkel beszélgettem, a nácikat és a németeket két külön csoportba vették, és gyakran az utóbbiakat ugyanúgy áldozatnak tüntetik fel. Az egyetemen van olyan WC, ahol a falra fel van írva, hogy ne beszélj nácikkal, láttam nácizmust elítélő matricákat stb.

Az egyetem nyilván itt is egy burok, de úgy gondolom, hogy itt sokkal toleránsabbak az emberek. Például amikor megkérdezte az egyik lány, hogy nem gáz-e, hogy nem annyira jó a németünk, és mi van, ha kb. kinevetnek minket...stb. Robin azt mondta erre, hogy nyugodtan tessékeljük ki azokat, akik emiatt szólnának be, vagy bármilyen "buzizós", egyéb sértő dologról beszélne, mivel ez nem egy elfogadó közösség. A kocsmákban éjszaka is gyakran látni mozgássérülteket, vakokat...senkinek az arcán nem látok sem megdöbbenést, sem sajnálatot. E téren van még hova fejlődnünk.

Jól elbeszélgettük az időt, úgyhogy úgy döntöttem nem megyek már haza, hanem a spanyolokkal tartok, kicsit iszogatunk, beszélgetünk, beugrunk a buliba, és korán haza (másnap 7:50-kor gyülekező). Persze már minden bolt zárva volt, úgyhogy se kaját, se sört nem tudtam venni. Utálom, hogy 8-kor zár minden bolt, és egy éjjel-nappali sincs a városban. Albertohoz mentem fel először, ahol készített valami kaját, gyors összeszedte magát, és mentünk is tovább (Spanyol billentyűzeten sem egyszerűbb gépelni). Későn esett le, hogy Adrianaékhoz csak spanyolok mentek, így hát nem értettem semmit, meg fáradt is voltam, stb. 10 óra volt, úgyhogy elindultam egyedül a buliba. Korábban megbeszéltük a Mátéval, hogy ott találkozunk. Mivel nem voltak túl sokan, és 2 euro volt a beugró, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább beülünk valahova...persze csak a belvárosban találtunk kocsmát, ami nyitva volt...de tele, úgyhogy egy kajáldásnál vettünk sört, és az utcán iszogattunk, meg beszélgettünk (mert ugye itt lehet az utcán alkoholt fogyasztani). Olcsóbb is volt, meg egész jó idő volt, úgyhogy kb. 1-ig ott voltunk. Jó volt egyet dumálni.

Szombaton reggel találkozás, mindenki fáradt, kis zenehallgatás a vonaton,  kb. 1 óra alvás. Az út maradék részét elég jól elfecsegtük, jó arcokkal mentem. 15-en voltunk, abból a 6 kínait csak az úton láttuk, akkor is külön ültek, valamint 4 olasz, akik egyébként most viszonylag keveset beszéltek olaszul, büszke voltam rájuk. :D (A társaság nagy része abban a koliban lakik az egyetem mellett, ahol a Máté). Az ülések rémesek voltak...szerintem egy pad is kényelmesebb lett volna...viszont nem késtek a vonatok. :)

Ahogy kiléptünk az állomásról, megláttuk a dómot, ami hatalmas, és nagyon szép (2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak). Elidőztünk itt egy kicsit, belülről is nagyon jól nézett ki. Aztán szereztünk egy prospektust, ahol a főbb nevezetességek be voltak jelölve, ráálltunk erre a pályára.

 

Felmentünk a magas ház tetejére is, ami a 28. emeleten volt...sztem előbb feljutottunk, mint az Univban az 5.-re.

A mellette levő képen pedig a kilátás egy részét látjátok, szintén nagyon szép volt. Még WC is volt itt, még sohasem pisiltem a 28-on, abszolút megérte. :)

Ebéd után folytattuk az utunkat, vannak nagyon szép utcák a városban, de őszintén szólva összességében (a Dómon kívül) annyira nem voltam elszállva. Fél 9-kor indult vissza a vonatunk, Koblenzben még kb. 40 percet várnunk kellett, amit közös játékkal töltöttünk el. Visszafele emeletes vonattal mentünk, természetesen a felső szinten! :D Beszélgettünk egy csomó mindenről, az angol lány megkérdezte, hogy egyébként mindegyikünknek van-e külön autója...hát erre csak a francia lány bólogatott. :) Mondtuk, hogy azért nem annyira olcsó nálunk. :D Egy kicsit magyarul tanultunk, az olasz csaj beszélt arról, hogy milyen nehéz náluk a helyzet, mert elöregedő a társadalmuk (körülírta :) ), és hogy akik korábban befizették az adókat, lehet nem kapnak majd nyugdíjat, úgy tűnik, hogy fenntarthatatlan a nyugdíjrendszerük. Eléggé megdöbbentek azon, hogy nálunk még csak most jön be az, hogy sok helyen fizetni kell az egyetemért. Az angol lány elmesélte, hogy ő ebben az évben 3 m forintnak (tavaly csak 1 m-t) megfelelő fontot fizet...vagyis nem fizet, hanem majd amikor dolgozik, levonják a fizetéséből...hm, érdekes. :) A francia lány mondta, hogy náluk az is probléma, hogy kitanítják pl. az orvosokat, akik elmennek más országba dolgozni, és hozzájuk meg jönnek keletről az orvosok. Ismerős problémák. Egy jót beszélgettünk, meg is értettem mindent, sőt még válaszolni is tudtam, úgyhogy elég király volt.

A hétre még nem sok tervem van, remélem azért alakul valami...most viszont megyek egyet pakolni, mert ráfér a szobára. :)

Első hét I.

Ha van időm írni, akkor nem történt velem sok minden, ha meg érdemes valamit megosztani, akkor nincs időm rá. :)

A hétfői beszélgetés szerintem egész jól sikerült, átjöttek a Mátéék, meg a kolinkból Litsa és Ryne. Beszélgettünk arról, hogy a saját országunkból milyen híres zenészt, hírességet, találmányt tudnánk mondani. A Rubik-kocka nálunk mindig nyerő. :) Aztán Görögországra jutott a sor, Litsa mondott egy-két előadót, akiket nem ismertem, és hát mondtuk, hogy mondjuk maraton, olimpia, kultúra stb. Itt próbáltam valami Eu-válságos poént ellőni, de nem igazán aratott átütő sikert. :) Minden tiltakozásunk ellenére a szláv nyelvekhez hasonlították a magyart...ismét. VBK-t ittam, az első megbotránkozások után szerintem bejött nekik egyébként. Éjfél körül már otthon is voltunk.

Szerdán bementem a suliba, ahol pont találkoztam a spanyolokkal, megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk a menzán. Erre megérkezett Robin is, a volt német tanárunk (kiderült idő közben, hogy 22 éves), aki ebéd után rávilágított, hogy a bulihelyet lehet másra is használni, például nappal kávézóként üzemel, elég kis kedves árakkal és emberekkel. Ment a RHCP a hangszórókból, kellemes volt. Nagyon jól megvan oldva a rendszer, ha kinyitja valaki az ajtót, akkor elhallgat a zene, ha becsukódik, akkor folytatódik. :) Akkor még úgy tűnt, hogy elég sok időm van, úgyhogy megbeszéltük, hogy pénteken délután találkozunk a korábban már említett közösségi helyen a belvárosban, ahol elvileg mi is segítsünk !pultosként!. Tetszett a hely, és arra gondoltam, hogy nem ártana rendszeresebben németekkel beszélgetni. Nade erről később :)

8-kor kezdődött egy közös Buddy-találkozó, ahova eljöttek a német mentorok, és az erasmusosok. Hát őszintén szólva még sohasem kívántam ennyire, hogy a fantához vodkát is adjanak. Kb. 1 óra az elején kötetlen volt, gyakran az erasmusosok egymással beszélgettek csak, mindenki feszengett ezerrel. Az én mentorom, Sarah egyébként nagyon aranyos lány, franciáknál volt kint fél évet, most kezdi a közgáz mestert. Miután kiveséztük ezeket a fontos témákat, némileg elakadt a beszélgetés, kicsit el is szakadtunk, de szerencsére még valamit közösen el kellett intéznünk, úgyhogy utána beszéltünk, ami már tényleg jó volt...valahol ott szakították félbe programokkal a beszélgetést, amikor kimondta azt a szót, hogy "csocsó", és megjegyezte, hogy ugye érzem a felelősséget, merthogy ez volt az első magyar szava. :) Párkeresős, ismerkedős játékok voltak kb. 10-ig, sajna Sarah eközben lelépett. Utána még az egyik koli melletti kocsmában megittunk egy sörikét, és beszélgettünk. Megérkezett egy német csaj is (buddy), akitől már majdnem azt akartam kérdezni, hogy a németek tényleg komolyan gondolják-e egy bankban mondjuk elköszönésnek a "csüszt", vagy ami még viccesebb a "csőőőőő"-t?! De a csaj megelőzött, odafordult az olasz sráchoz, és megkérdezte, hogy Olaszország mit ad az EU-nak. Kétszer szólaltam meg ezután (az elköszönést leszámítva), amikor megjegyeztem, hogy azért feltétlenül Németországnak sem rossz, hogy nagyobb piaca van. Később pedig akkor, amikor nem lenézően, inkább együttérzéssel kijelentették, hogy most nálunk (Mo.) sem lehet túl egyszerű/demokratikus a helyzet. Eddig még csak az volt a problémám, hogy nem tudtam németül lereagálni a dolgokat, aztán szóba jött a német és az olasz pártrendszer (eléggé képben voltak a másik országról), amihez már szerintem magyarul sem tudtam volna mit hozzátenni. Hát egyrészt örültem, hogy túljutottunk a "milyen volt ma a suli"-beszélgetéseken, viszont nagyon elkeseredtem, hogy egy komolyabb témához még nem tudok hozzászólni.

Csütörtökön volt az első igazi órám, politikai gazdaságtan. Nagyon megörültem az elején, mert megláttam a volt tutoromat a padok között, úgyhogy mellé ültem...volna, ha nem lett volna mellette egy német lány...aki konkrétan nem nézett rám egész órán! Megbeszélték, hogy a bevezetőkurzusról ismer, stb., de mintha ott sem lettem volna, hát akkor ennyit a német vendégszeretetről. Az óra biztos tuti volt, mert sokat nevettek a hallgatók. Valszeg ők abba a csoportba tartoztak, akik többet értettek az egészből mint Marx, Adam Smith, Homo oeconomicus.

A következőket jegyzeteltem:

Sillabust megnézni, mert sokat kell olvasni! Vagy csak a témákat olvassa fel...ezt most nem tudom.

Valamit ixelget! - Ennek utána kell járni

Óra végén beszélnem kellett a tanárral, nagyon kedves volt, mondta, hogy eldönthetjük, hogy írásban, vagy szóban akarunk-e vizsgázni...nagy kérdés...nem tudom. Szerencsére itt találkoztam két francia erasmusossal, akikkel később lementünk ebédelni is, ők is elég kedvesek. Mivel eléggé beparáztam a történtektől, beültem a könyvtárba, és másfél órán keresztül német gazdasági lapokat olvasgattam...folyamatban van a megértésük. :D A délutáni stratégiai menedzsment egy kicsit bénább volt...rengetegen voltunk, a lépcsőn ültem, halk volt a tanár is. Kiderült, hogy sehogyan sem tudom megoldani, hogy bejárjak, mert mind a két óra ütközik a németemmel...ami meg ugye kötelező, plusz hasznosabb is sztem. Mivel otthon nem fogadtatok el kreditet (nincs már annyi kurzusom kb., hogy ezt megtegyem), ezért nem vettem fel olyan tárgyakat, amik nem kapcsolódnak a pénzügyhöz, vagy nem érdekelnek. Lényeg a lényeg, hogy 7 órám lesz a héten...amúgy sem válogathatok sokból, és sokszor ütköznek a némettel. Magyarázkodás vége.

Este a 3. emeleti konyhában "bandáztunk" az amerikaiakkal/volt csoporttársaimmal/félig jelenlegi társaságommal. Activityztünk, az elég király volt, bár mivel angol (főként filmcímek) szavak voltak a feladványok, nem mindig értettem. :D Persze előjött a szó az órákról is, elmeséltem, hogy eléggé kétségbeestem. Az egyik csaj mondta, hogy az első napja után konkrétan majdnem elsírta magát, és az anyukáját hívta. :D A lényeg, hogy nem nagyon találkoztam még olyannal, aki lényegesen jobban venné a kezdeti akadályokat. :) Miután páran még jöttek, lementünk a közösségi épületbe, ahol Leah gitározott és énekelt nekünk, a nem túl kedves folyosószomszéd-srác hozta a vízipipáját, úgyhogy megint sikerült jó sokáig elmaradni.

Péntek Terv:

10-kor óra; 12:00-kor vonatjegy vásárlás a másnapi kiránduláshoz, utána haza, kaja; 15:00-kor Scheinbar megbeszélés, haza, átöltözés; este kicsit buli (Halloween), de nem sokáig, mert másnap 8-kor indul a busz

Péntek valóság:

Az órám elmaradt, úgyhogy ismét feleslegesen mentem be a suliba. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor elintézek egy-két e-mailt a könyvtárban. Rájöttem, hogy német billentyűzeten lényegesen nehezebb írni! Találkoztam az egyik spanyol lány anyukájával, aki szerintem azt hitte, hogy értem, amit mond (Lehet azért gondolta, mert megkérdeztem spanyolul, hogy hogyan van, az arcából ítélve lehet, hogy le is tegeztem. A másik mondat, ami eszembe jutott, a "egy sört kérek, légyszi"...gondoltam ez nem lett volna annyira illendő), persze nem értettem semmit, de vicces volt...

De hosszú volt ez a hét! Most elég fáradt vagyok, úgyhogy folyt. köv. holnap!

Buli, teszteredmények, első óra

Hát majdnem úgy sikerült a péntek, ahogy terveztem. Délután valóban találkoztunk Robinnal és a csapattal, egy kávézóban, ami igazából egy közösségi helység a belvárosban, ahol egyetemisták a "pultosok" (nem kapnak fizut), és többségében diákok járnak kávézgatni a szünetekben. Van még egy-két üccsi, de nem ez a lényeg. Különböző programokat szerveznek itt, vannak társasok, kényelmes fotelek, projektor, minden. Egész délután ott voltunk, és beszélgettünk, meg játszottunk. Gyilkosoztunk...vagyis annál egy kicsit komplikáltabb volt normális kártyákkal, vérfarkasokkal, boszorkányokkal..stb. Elég szuper volt!

Ezután a koliban gyűltünk össze páran, szintén beszélgettünk, játszottunk (kings cup) ...a másik volt tanárunk (7-es csoport, Daniel) hozott valami likőrt, amit TEJ-hez öntött...elég tuti volt...azt beszéltük, hogy ezt még reggelihez is meg tudnánk inni. :) Volt olyan kedves a srác, hogy két körben elvitt minket az egyetemhez...persze én a második körre jutottam még két amcsival (Ryne, Leah...azért írok neveket, hátha valaki éppen unatkozásban van, és lecsekkolná FB-n :) ), akik a sokadik sör után kifejtették, hogy mennyire király Európa, meg Németország, mert hogy itt sok program van, meg lehet az egyetemen inni (Mivel a srác még csak 20, örüljön, hogy egyáltalán vásárolhat alkoholt). Egyébként sok amcsi mondja, hogy szívesen élne itt, mert nem igazán szeretik Amerikát. Múltkor éppen azt fejtegették, hogy náluk a kormány aztán nagyon gáz, és milyen tisztességtelenek a politikusok, meg csak a saját érdekeiket nézik.... mivel nem igazán tudtam volna kifejteni a véleményem az érdek-ember-társadalom kapcsolatáról, ezért csak annyit mondtam, hogy azért itt sem feltétlenül van kolbászból a kerítés. Hát mindenesetre az út is eléggé vicces volt.

A buli az elején annyira nem pörgött, sok ember, kevés hely, béna zene. Aztán beszélgettem pár emberrel, és csocsóztunk is. Hát először is valami ratyi fa-csocsó volt, és azért nem voltak akkora ászok, akikkel játszottunk...de azért mókás volt. Aztán jöttek a spanyolok...akik folyamatosan oltottak, hogy ne passzoljak, ne állítsam meg a labdát, mert hogy az nem ér. Ők persze pörgettek ezerrel...próbáltam nekik elmagyarázni, hogy így nem sok értelme van...de nem izgatta őket.

     A party végére feltűnt, hogy az emberek elég sokszor elhagyják a sörösüvegüket, poharukat...ami betétdíjas volt (1 sör 1,5€+1€ üveg)...hát segítettem kicsit a szervezőknek szemetet gyűjteni, a végén még vodka-redbullt is ittam. :) Azért próbáltam nem túl pofátlanra venni a dolgot, úgyhogy nem sokat ittam a "beváltom a sörösüvegeket egy sörre"-módszerrel. :)

Nem sokszor vagyunk együtt mind a hárman magyarok, de az elmúlt szerda délután pont ilyen volt. Az egyik szervezet meghirdetett 3 király kirándulást kedvezményes áron, korlátozott helyekkel. Miközben vártunk a sorunkra, magyarul beszéltünk, és mondtam, hogy "elég lassan halad a sor", "miért nem tudtak előre szólni, hogy hozzak pénzt"..stb. Már egészen hozzászoktam, hogy nem értik amit mondunk. (Izgultok, hogy ez hogyan kapcsolódik a bulihoz, mi?) Hát a sor elejére érve a szervező csávó megkérdezi, hogy mi magyarok vagyunk, ugye? Hát meghűlt bennem minden (egész eddig nem szidtunk magyarul semmit), mondtam, hogy ja, de a csávó csak annyit mondott, hogy felismeri a nyelvet (persze ugye ezt is németül). Kicsit megnyugodtam. :D Na, buli, hajnali 2 óra...jön az egyik csoporttársam, hogy tudtam-e, hogy van még itt egy magyar....ránézek, persze hogy az a srác állt mellette...ki más. Kiderült, hogy ő egy erdélyi magyar, aki bár 3 évet élt csak Erdélyben, de folyékonyan beszél magyarul, és egyébként mindent értett. Nem is én lettem volna...

A spanyolokkal meg egy-két némettel aztán hajnalig mulattunk. :)

Szombaton alszi, este még beültünk egy sörre egy kocsmába...szombaton este minden tele van! Nem is él itt ennyi ember! Egy kicsit korábban hazajöttem, mert nem igazán élveztem, hogy kis helyen nyomorgunk, és alig értjük egymást. Vasárnap szintén pihentem, valamint az esti tancsira készültem. :) Mariah-val megbeszéltük még korábban, hogy hetente egyszer közösen fogunk tanulni. Mivel nekem van egy jó németkönyvem, meg kicsit jobb vagyok, ezért én "tartom a német órát", és mivel ő amerikai (tud angolul), ezért ő meg egy kicsit angolozik velem.  Egészen jól haladtunk szerintem, majd meglátjuk. Spanyolt hanyagolom, mivel vmi baj volt a jelentkezéssel...de talán elég lesz a német és a kocsmaspanyol is. :)

Hétfőn kiderültek a teszt eredmények... többeknél nagy felháborodást keltett, mivel 1-es csoportosok is kerültek B1+-ba (kb. 3-4 csoport rontás). Én a B2-es csoportba kerültem, annak ellenére, hogy a rosszabbat (B1+) jelöltem meg, természetesen nem panaszkodok. :) Egy-két embernek azért volt akkora arca, hogy megérdemelte...tudom, gonosz vagyok. A Mátéval egyébként egy csoportba kerültünk, ő is jobbat szeretett volna, de szerintem ez is jó teljesítmény. :) Egyébként ez hasonló volt, mint az első teszt, csak kicsit nehezebb szöveggel, hallás-, és olvasásértéssel kiegészítve...szerintem ez teljesebb képet mutat mindenesetre.

Este megint elmentünk az ír kocsmába, ahol lényegesen kevesebb erasmusos volt...azért a 20 fős kemény mag ott volt. :) Hát ennyit a fogadalmamról is, mert énekeltünk...de úgy, hogy kb. 10-en kiálltunk, és a többség próbált minél távolabb húzódni a mikrofontól...persze akik meg szeretnek (és tudnak is) énekelni, azokhoz sajna meg nem jutott. Hozzátenném, hogy nem én voltam az egyedüli, aki a számból csak a "tonight we are young" részt énekelte. :) Aztán táncikáltunk, elvoltunk fél1-ig.  Kedden fél9-től van az első órám.

23:36 Az egyik lány megkérdezi, hogy nem félek-e az első órától? Miért félnék...nem...gondolkodok...tervezés és instrumentumok, mesteres óra, németül...de lehet egy kicsit.

00:48    Oké, lehet, hogy nem kicsit parázok.

07:48    A 3-asra nem fértem fel, szerintem a 13-as busz is arra megy.

07:54   Miért van itt ennyi ember? Ezt tutira nem bírom ki minden nap.

07:58    Itt nem jobbra kellett volna menni? Hol vagyunk?

08:12    Leszállás az egyetemnél...helyben vagyok.

08:14    De jó, hogy volt ez a bevezető kurzus, totál eltévednék egyébként. Van még egy csomó időm, iszok egy kávét...hol vannak az ismerőseim? Utálom, hogy vége a bevezető kurzusnak!

08:28   Hol a tanár? Anitának megy a "Félek" sms.

08:30   A német pontosság, mi? Nem vagyunk túl sokan.

08:35  Az eddig fegyelmezetten előttem ülő két német hallgató feláll, összepakol, és kimegy a teremből.

08:36  Kiderült, hogy csak jövő héttől kezdődik az óra a kiírás ellenére! Kösz szépen!

Este átmegyünk páran a másik koliba beszélgetni, úgyhogy azért mára is akad egy kis program...ez a hét még laza, mert a nyelvi kurzusok nem indulnak el, úgyhogy kihasználom az időt még mulatásra. :)

Miért?

A német hatóság csak ezt a verziót engedélyezi...de talán így is átjön a lényeg! Küldeném mindenkinek sok szeretettel: http://www.youtube.com/watch?v=IeXwGNlEVJU&feature=related

Amikor ez a szám megy a hétfői Karaoke-esten, mindenki teljesen megbolondul. Ezt legalább még én is értem. :)

Szerdán ilyen közös kajálás volt, ahova mi (3-an magyarok) húsos batyut, és hortobágyi húsos palacsintát csináltunk. Először paprikás krumplit akartunk, de aztán valahogy ide lyukadtunk ki. :) Elég jó kaják voltak egyébként kb. mindenhonnan...rájöttem, hogy nem csak a magyar konyhát szeretem. :) Mivel elég sokan voltunk elég kis helyen, ezért csak 1-2 órát maradtunk. Beszélgettünk, csocsóztunk (elég béna az asztal), ittuk az ingyensört. Érdekes volt, hogy akikkel együtt főztünk (Roni - másik magyar lány konyhájában), azt mondták, hogy nem akarnak alkoholt inni délután (estefelé), mi azért ittunk egy-két fröccsöt, a bolgárok pedig tök részegen jöttek egy literes orosz vodkával a kezükben. Hát vannak kulturális különbségek. :) Az írek ír-gulyást hoztak, ami meglehetősen hasonlított a magyarra...volt egy vitánk arról, hogy melyik lehet finomabb, de nem igazán jutottunk közös nevezőre.

Ma ismét a német konyhaművészet remekeit próbálhattam ki a menzán...hal volt valami fura sárga szósszal...hát már ebből sejthettem volna, hogy ez  nem lesz egyszerű. :) Az asztalnál vettem észre, hogy kesudió van a tetejére aprítva...nem ajánlom senkinek...elég furi volt. :) További érdekesség, hogy a spanyolok mindenhez kenyeret esznek, a tésztához is, a krumplihoz is...Alberto (egyik spanyol srác, csoporttársam) Spanyolo.-ban az "nem is ember", aki nem eszik a főételhez valami zsemlét vagy valamit. :)

Eddig nem igazán tudtam, hogy miért nem értem rendesen Rynet mindig, mert azért kb. egy szinten vagyunk szerintem (csak neki nagyobb az arca :P ). Aztán végül mondta, hogy neki ez elég nehéz, mert olyan fura németet beszélnek itt...kiderült, hogy eddig egy osztrák és egy bajor tanára volt...mindent értek. :)

Egyébként kezdem egyre otthonosabban érezni magam, egyre több jel van:

• Köszöntem olyannak, akiről kiderült, hogy nem ismerem.
• Köszönt olyan, akit én nem ismertem...
• A csoporttársaim már tudják, hogy mi az a pálinka!
• Az egyik csaj azt állítja, hogy a pálinkától (miattam) rúgott be...de szerintem inkbb attól az üveg bortól, amit előtte megivott.
• Próbálok áttérni a kevésbé egyszerű viccekre...már senki sem érti :)

 Egy ideje már borús idő van, max. 14 fokkal...az angolok még mindig esernyő nélkül, pulcsiban járnak.

Ma írtunk egy elég hosszú tesztet, ami alapján majd beosztanak évközi német csoportokba. Remélem a jobba kerülök, mert különben ütközne az eddig felvett tárgyaim egyikével. Egyébként úgy néz ki, hogy elkezdek spanyolul tanulni...sajnos angolból csak középhaladó indul, a többi meg ütközik, vagy reggel 8-kor van. De mindenképpen szerettem volna a németen kívül még valamit tanulni, kíváncsiságból. :) Viszont, ha a mai tesztet elszúrtam, akkor az is ugrott sajna. Asszem jövő héten kezdődik a suli. :)

Ma volt az utolsó nap a bevezetőkurzusból, könnyes búcsút vettünk a csoporttól és a Tutorunktól (Laura). Itt mindenképpen megjegyezném, hogy nagyon profi volt ez a tutor rendszer, mindent elmondott angolul, németül, kedves volt, a végén kaptunk csokit is, de azért ezek a csoportvezetők nem a kapcsolatépítés nagy királyai! :D Sokszor egymással dumálnak a tanárok és a tutorok, nem voltak annyira közvetlenek. Persze azért van egy-két kivétel, aki nagyon jó arc! :)

A német tanárunk (Robin - fiú) is elég jó volt, nem riadt meg attól, hogy kézzel-lábbal mutogassa el, hogy mi mit jelent. :) Egyik nap az 1-es csoport megnézte a prezentációinkat...pont olyanok tartottak, akiknek annyira még nem megy a német...szegény lányok. Az egyes csoport kérdéseit sem értették szerintem...:) Mindenki nagyon fegyelmezett volt közöttük. Másnap mi mentünk át hozzájuk, ami egy kicsit máshogy nézett ki...nagyrészt futottunk, meg sikítoztunk a Campuson, közben azt játszottuk, hogy Robin mondott egy szót, és egymás fülébe kellett ugye súgni futás közben....hét pont úgy érkeztünk meg az órára, hogy mindenki lihegett, és az utolsó kiabálta, hogy "Toilette"...vicces volt szerintem. :)

Nemsokára megyek kávézni/teázni a csoporttal, mert a tancsink tud egy jó helyet a városban. Este pedig találkozok a Buddy-partneremmel, Sarah-val, aztán megyünk az Erasmus-partyba. A Buddy-program lényege, hogy egy trieri hallgató segít egy kicsit megismerni a várost, vegyülni, ilyesmi. Mondjuk mi egy kicsit későn vettük fel a kapcsolatot, de azért jó lesz több németet is megismerni. E-mailben eléggé kedvesnek tűnik.

Este tehát buli, aztán egész hétvégén pihi...eléggé elfáradtam az elmúlt hetekben. :)

 

"Barátkozós este, kirándulás, buli"

Csütörtökön délelőtt visszatértem a suliba, persze másik teremben voltunk, amit alig találtam meg, de nem késtem el. :) Az óra eleje általában tök jó, mert mindig csinálunk egy "ébresztő-játékot", amit mindig más hoz, elég viccesek általában. Aztán persze jön a kevésbé érdekesebb része, amikor a nyelvtant vesszük. Érdekes mondjuk, hogy például a spanyolok kb. minden szabályra tudnak egy dalt, a német tanárunk képeket mutogat segítségképpen, és vagyunk jó páran, akiknek általában az a válasza...csak meg kell tanulni.

Délután volt a szaktájékoztató, hát az ijedtség eddig nem ismert, új hulláma kapott el. Mostanra azért már jobban utána néztem, ha minden igaz, felveszek két mesteres tárgyat (10 kredit), IFRS, beszámoló-elemzés előadást, és egy alapot (5 kredit) HR-es témakörben. Ezen kívül valszeg olyan német csoportban leszek, ahol minden nap lesz óra, van amikor kétszer. (Ez kb. 20 kredit)

Este egy barátkozós estére mentünk az 5-ös csoporttal egy borospincébe. Természetesen az lett belőle, hogy a két csoport külön ült az egész vacsi (elég király volt) alatt, majd a végén egy-ketten átmentek a másik asztalhoz, ahol amúgy is ismertek egy-két embert. Mivel az első kört is a szervezők fizették, ezért természetesen mindenki a legdrágább bort kérte, egész finom is volt. :) 10 körül úgy voltam, hogy hazamegyek, mert még azért éreztem a hátam, meg hát ugye másnap suli. :) De aztán kitalálták, hogy menjünk valahova, és Adriana (spanyol lány) elhívott párunkat a lakásába, ahol még iszogattunk, beszélgettünk és tapsolós-mutogatós játékot játszottunk...természetesen én kb. mindig elhibáztam (innom kellett), próbáltam velük megértetni, hogy még énekelni és tapsolni sem tudok egyszerre, nem hogy ilyenek...de nem igazán ment át szerintem. :) 2 körül aztán Ryne-nal (amerikai srác, akivel egy koliban vagyunk) hazajöttünk.

Pénteken pihi volt, mert másnap kirándulás, és még a csütörtököt sem pihentem ki annyira...hát a társaság nagy része hasonlóan vélekedett. :) Szombaton Bonn-ban jártunk, a volt NSZK fővárosban, ahol először egy német történelmi múzeumot néztünk meg. Nagyon szuper volt az egész, interaktív, érdekes, sok infó volt. Mondjuk azért azt egy kicsit furcsának tartottam, hogy a római kor után a második világháború befejeztével folytatták kb., kint volt egy sárga csillag, egy-két plakát, meg egy Hitler-beszéd, de ennyi. Mindegy, nagyon jó volt szerintem. Ez pedig egy kép arról, hogy mennyi No. adóssága...elég gyorsan pörgött!

Elég rossz idő volt, de egy bolgár sráccal, Dáviddal elindultunk felfedezni a várost. Hát annyira nem voltam elragadtatva, de voltak szép részek, amiről csináltam is fényképet. :)

Itt éppen Beethoven (Bonn város szülöttje) előtt pózolok. :)

Mivel ő a Máténak az egyik lakótársa (és mert jó fej), mondtam neki, hogy jöjjön el a Mátéval a kolinkba, iszogatunk, beszélgetünk egyet, csak nyugalomban. :) Ha gondolják, akkor hozhatnak mást is. Később kiderült, hogy Ryne ugyanezt beszélte meg a spanyolokkal, meg találkoztunk még egy-két emberrel a koliban, úgyhogy arra jutottunk, hogy nagyobb helyet kellene találni a konyhánál. Szerencsére van itt egy nagy közösségi helység, ahol van egy billiárd asztal, ping-pong asztal, sok szék stb. Kiderítettük, hogy ezt bárki használhatja bármikor, úgyhogy erre esett a választás. Akkor már megírtuk pár embernek, hogy jöjjenek, ha van kedvük, amiből persze az lett, hogy kiraktuk a csoportba is a felhívást. :)

Úgyhogy este billiárdoztunk, játszottunk, hajnalig mulattunk. :)

Vasárnap pihi, és tancsi. Ma suliban voltunk, készülök a holnapi prezimre...este pedig valszeg lenézek az ír kocsmába, mert most jönnek a tanárok is, meg elég sok mindenki, úgyhogy ott a helyem. :)

Ő itt Dávid, aki éppen a sok-sok bicó előtt sétál. :)

Ez lemaradt

Csak hogy meglegyen a mai bejegyzésem is:

A Peti ötlete alapján elkezdtem írni azokat a szavakat, amiket nem értek…hát van már egy-kettő. Nem emlékszem már sajnos arra a gondolatmenetre, ahol szükségem lett volna a lényeg, börtön, irónia szavakra…de biztosan magvas gondolat volt. Vannak azonban okosabbak is, akik folyamatosan magukkal hoznak egy kisszótárat, így nem futnak bele abba a hibába, amibe én néha beleszoktam. ("Wenn du...30 s csend...ich weiss nicht, was bedeutet...egal"). A japánok meg a kínaiak megy egy kisszámítógéppel járnak, ami németre meg angolra is fordít....elég vicces, amikor étlapot nézegetnek. :) Na, hát majd a külföldi utamon én is okosabb leszek! :)

Ezt mindig elfelejtem leírni, úgyhogy most megkapta a külön bejegyzését kiengesztelésül.

Kirándulás, buli

A koktélokat féláron sem szeretem sokkal jobban! Kb. éjfélig voltam csütörtökön az ír klubban, aztán egy-két amcsival hazajöttünk. Természetesen pont ez volta az a nap, amikor a maradék társaság elment bulizni...egy kicsit sajnáltam, hogy ebből kimaradtam, de ahogyan egyesek kinéztek másnap, máris jobban éreztem magam. :)

Pénteken volt a City Campus nevű rendezvény a városban, amit ha minden igaz, az egyetem rendezett. Hárman indultunk el a koliból a 7-kor kezdődő héliumos lufi-eregetésre. Minden lufimadzagra rá volt kötve egy zászló, szerencsére időben kiszúrtam (nem a lufis értelemben) a magyar színeket, úgyhogy enyém volt a megtiszteltetés, hogy útjára engedjem. Nagyon hangulatos volt az egész. 

Aztán volt egy koncert, ahol a fiúk kb. olyan zenét játszottak, mint a La fan fare, csak a nép némileg visszafogottabb volt. Valószínűleg ehhez az is hozzájárult, hogy 2,5 decis söröket árultak. Miért? A kísérőim sajna hazamentek, úgyhogy vagy 2 percig egyedül kellett lennem... Aztán találkoztam a magyar lánnyal (Veronika) és a társaságával. Elég vicces a helyzet, mert egy szót sem beszél németül, és ugye én sem vagyok nagy angolból, úgyhogy elég nehezen igazodunk el egy társaságban. :) 

Az egyik téren egy fura, esőkabátos arc berángatott egy csoportba, egy előadásra, úgyhogy megint egyedül maradtam. Az előadás egyébként nagyon vicces és kreatív volt (szerencsére csak alapszavakkal), ha jól sejtem egyébként az egyetem oktatói tartották. Egy prototípus házirobotot (egy vicces néni játszotta el) próbáltak ránk sózni, aki egy kicsit defektes volt...a csávó lábát kezdte el borotválni az arca helyett stb. :) Benéztem még a Bazilikába, ahol gépzene ment, de annyira jó volt az akusztikája, hogy csak akkor tudtam kijönni, amikor a pasi lekapcsolta a zenét és Istenről valamint a hitről kezdett el beszélni...de Istenről biztos. Mivel elég fáradt voltam, úgy döntöttem, hogy hazaindulok. Még belebotlottam egy társaságba, akiket egy csuhás, fáklyás pasi vezetett...nem értettem, hogy mit beszélt, de viccesen ugrált meg mutogatott, úgyhogy követtem... Persze még a városban és a koliban is találkoztam egy-egy társasággal, akikkel lett volna kedvem lófrálni, de úgy éreztem, hogy akkor nem lett volna másnap reggel fél8-kor kelés.

Nem is bántam meg, hogy kialudtam magam, mert egész szombaton spanyolok társaságában voltam, úgyhogy nagyon kellett figyelnem, hogy minden fél órában legalább egy-egy szót megértsek. Bírom őket, de ha sokan együtt vannak, akkor könyöröghet nekik az ember, hogy németül beszéljenek. Mondjuk már az én spanyaolom is fejlődik. :)

Már amikor az út mellett megálltunk egyet bámészkodni, látszott, hogy egy gyönyörű helyre fogunk érkezni. Cochem várát valamint a Moselt láthatjátok. Hát a kép nem sikerült túl jól, de higgyétek el nekem, hogy lélegzetelállító volt.

A vár, ami igazából kastély nem sok háborút ért meg, volt francia királyok lakhelye, majd németek hétvégi háza, jelenleg a város tulajdonában van. Az idegenvezető szépen beszélt németül, úgyhogy

 majdnem mindent sikerült megérteni. Az épületben vannak egyébként titkos és befalazott (dísz) ajtók is...nagyon izgis volt. A franciák idejében nagy kultúrája volt a borozásnak, kb. 3-5 litert naponta betoltak, amit még ha 8 százalékos alkoholtartalommal is számolunk...hát nem semmi. De a rendszer jól ki volt alakítva, az ivós szoba záránál volt egy ilyen segítő sáv, hogy a kulccsal biztos betaláljon a zárba. Ilyen az 506-ba is jól jönne, nem fiúk? :)

A belváros szintén csodálatos, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet. Ha erre jártok, kötelező! :) Délután egy Mosel-party bormúzeumba mentünk, ahol egész finom borokat kóstolhattunk, és a pasi is elég vicces volt... Lehet, hogy gagyi poénok voltak, csak élveztem, hogy megértem. :) Hazafele pedig Punnany Massifot és egyéb magyar zenéket hallgattunk a mellettem ülő spanyol csajszival...azt mondta, hogy tetszett neki...mert volna mást mondani. 

Este bár nem voltam fáradt, de nem nagyon volt kedvem elmenni egy olyan koliba, ahol csak angol ismerőseim vannak, akik nem tudnak megszólalni németül. De aztán többek között a Peti unszolása, és Adriana (spanyol lány) hozzászólása (du muss kooommeeeeen/jönnöd kell) után úgy döntöttem, hogy mégis megpróbálom. Persze szokás szerint a csajok lekésték a buszukat, még szerencse, hogy időben írtak smst. Így le tudtam ülni két sráchoz a mi kolink udvarán, akik közül az egyik csoporttársam, a másiknak meg van vízipipája. :) Beszélgettünk egyet, aztán rávettem őket, hogy jöjjenek el ők is a másik koliba. A délutáni bácsi meghozta a kedvem a borhoz...kb. megígértette velünk, hogy csak német borokat fogunk venni mostantól No-ban. Hát bementem a boltba, és kiszúrtam egy nem túl drága fehérbort. A koliban vettem csak észre, hogy igazából egy Balatonboglári bort sikerült vásárolnom...hát akkor igyunk hazait. :) Legalább ez is egy jó történet volt a csevegések indításához.

Egy elég érdekes beszélgetésbe kezdtünk egy román lánnyal (akit egyébként bírok), amikor mondtam, hogy voltam már Romániában, pontosabban Csíkszeredán ugye...nem tudta...Kolozsvár?...nem...Erdély?...nem tudja mi az. Hát itt 2-3 pohár bor után előtört belőlem a mélymagyar, és mondtam a spanyol csávónak, hogy hát igen, ott elég sok magyar lakik egyébként meg ilyenek. De ennyiben is hagytuk a dolgot szerencsére. :)

Páran kitalálták, hogy menjünk el egy közeli házibuliba, és mivel a társaság nagy része oda indult, ezért én is velük tartottam. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy vajon ki fog nekünk, kb. 10 idegen embernek örülni úgy, hogy semmit sem viszünk. Már majdnem kezdtük elveszteni a reményt, mivel nagyon sokat mentünk...de aztán megérkeztünk. Hát filmbe illő jelenet volt, mindenki örült nekünk, kezünkbe nyomtak egy sört, később egy rövidet is. Egy elég nagy albérletben voltunk, kevés bútorral...ha jól értettem pont akkor volt albérlő-váltás. Ott táncoltunk, beszélgettünk jó pár német arccal is. A harmadik sör után azért kezdtem kényelmetlenül érezni magam, megkerestem a tulajt, és megkérdeztem, hogy mennyit fizessek. Ő ugyanazt mondta, mint az előtte lévő két ember, hogy ne fizessünk semmit, mert vendégek vagyunk, és van elég minden. Hát nem is erőltettem tovább. Később továbbmentünk egy buliba a belvárosba, ahol szerencsére az egyik csaj ismerőse volt a kidobó. Csak úgy kellett csinálnom, mintha német lennék...németül mosolyogtam (egyébként kb. 8 euro a belépő). :) Nem volt rossz a zene, bár a német slágereket nem nagyon ismertem...szerencsére nem volt túl sok. :) Mindenki nagyon kedves és barátságos volt, beszélgettünk és táncoltunk, és hajnalban irány haza.

Vasárnap nagy része punnyadással telt. Este azonban a szoba közepén vmiért rohadtul elkezdett fájni a hátam, pontosabban a derekam, úgyhogy onnantól kezdve egy napig nem nagyon tudtam felkelni. Ma már azért jobban voltam, de még mindig nem nagyon tudtam leülni. Emiatt sajna kimaradt a suli, a karaoke és a moziest. Talán azért nem vet ki magából a közösség emiatt a mulasztásért. :)

Holnap lesz 22 éves az újraegyesített Németország, úgyhogy nincsen suli. Éljen, éljen!