Körbeértünk

Hát ezt még kedden írtam...nem tudtam, hogy a repülőmre igazából 6 órát kell várnom, a világvége pedig elmarad. :)

...van még több mint három órám a repülőig, béna német buszok, nem tudnak normális időben jönni. 

Nem tudom, hogy a közelgő világvége, vagy a tudat miatt, hogy hazamegyünk, de a héten mindenki meg volt egy kicsit bolondulva. Hétfőn kitaláltuk Ryne-nal , hogy a szokásos esti Irish pub előtt egy kicsit iszogatunk, valamint játszunk a koliban

Játék: Van egy halál-gyökér csávó az esti németóránkon, aki folyamat rosszkor mondja a szavakat (igazából egész órán csak a kiejtést gyakoroljuk), nem is helyesen, de legalább hangosan…eléggé ütnivaló néha. Ezen az órán felírtuk, hogy mikor, milyen gyökérséget mond…mindegyik egy pontot ér, ha a tanár azt mondja, hogy akkor most az ázsiaiak mondják az adott szót, az két pontot ér. A pontok este vodka formájában jelentek meg. Hát 16-ot írtam fel, de mivel a többiek (ott volt még Máté és Litsa) azt mondták, hogy ez talán egy kicsit sok, ezért lecsökkentettük 13-ra (1-2 cl). Hát elég gyorsan jó hangulatba kerültünk. Mivel még volt sörünk, Máté kitalálta, hogy milyen vicces lenne, ha 30 másodpercenként innánk a maradék sört. Hát viccesnek tényleg vicces volt... A többiek is átvették az Irish Pub-ban a lelkesedésünk, úgyhogy nem mentek el az utolsó busszal, hanem kb. 5-ig beszélgettünk egy másik kocsmában. Szerdán a karácsonyi vásár megtekintése után visszamentünk az egyetem melletti kocsmába, elbeszélgettük és csocsóztuk az időt, úgyhogy lekéstem a buszom…szerencsére van egy matraca a Francescanak, úgyhogy befogadott az estére. Másnap azért órák helyett inkább hazamentem volna lezuhanyozni, de a kötelességek ugye.

Totál véletlenül, de francia hétvégét tartottunk, ami a csütörtök esti francia vacsival kezdődött. Egész jókat főztek a csajok, de az egy négyzetméterre jutó franciák száma meghaladta az optimális szintet. Már tudom mondani franciául, hogy hülye vagy, ami önmagában elszórakoztat. Aztán elmentünk bulizni egy olyan helyre, ahol 10 dj volt, rengeteg terem, nagyon bejött. 

Szombaton Strasbourgba utaztunk (suli szervezte) kb. 100-an, ami azért király, mert elég sok ismerős volt. Ennek ellenére ez a nap nem a kapcsolatépítésről szólt, eléggé antiszoc voltam. Beth mellett ültem a buszon, aminek nagyon örültem, mert vicces is, meg kedves is, mégsem tudok róla sokat…vele egy jót dumáltunk, de az összes többi embert utáltam. :D Strasbourg nagyon szép szerintem, hangulatos kis utcákkal, kreatív franciákkal, mulatozó utcazenészekkel. 

 A városvezetés is jó volt, egy egyetemista vitt körbe minket, akinek a némete nem volt sokkal jobb, mint a miénk, úgyhogy legalább mindent megértettünk. Kb. 5 perc kellett hozzá, míg Francesca und Hallveig elveszett, úgyhogy a folyamatos tájékoztatás miatt (éppen merre járunk, merre megyünk) volt pár rész, ahol nem tudtam figyelni….rosszul választom a barátaimat. :D A szabad program alatt páran (Francesca, Hallveig, angol-francia csávó, Litsa, idegesítő csávó a hétfői óráról) szerettek volna elmenni hajózni…sejtettem, hogy ez nem lesz nekem jó, mivel nagyrészt angolul beszéltek, meg punnyadtak voltak, de én is szerettem volna hajózni. Persze az utóbbiról lekéstünk, ők meg kicsit nyűgösek voltak, minden kajálda totál tele volt, esett az eső, úgyhogy ezt a részt nem élveztem annyira. Miután megkajáltunk kinyögték, hogy ők inkább innának még egy sört valahol, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egyedül vágok neki a városnak. Volt pár utca, amit korábban a körbevezetésen kiszemeltem magamnak, úgyhogy kb. 1-1,5 órát egyedül sétálgattam. Jobb is volt, nem kellett másra várni, nyugodtan bámészkodhattam meg fényképezhettem mindent. Azért nekem a lelógó csillár már egy kicsit sok volt. A nap végefelé találkoztam Rynenal, úgyhogy szerencsére nem kellett egyedül visszatalálnom a buszhoz. Idővel jó sokan lettünk, mindenki csapódott. Összességében tehát jó volt, a város és az ország is szimpi.

Vasárnap pedig egy francia filmet néztünk közösen, amibe egyébként beszéltek spanyolul, franciául, németül, angolul és olaszul…úgyhogy rajtunk kívül mindenkinek jutott egy kis hazai. Előtte karácsonyi dalokat hallgattunk, karisütiket ettünk…nemtom miért, az egyik francia lány szalámit hozott…de az is elfogyott. Nyugis kis este volt…kivéve Dávidnak (Bulgária), aki úgy érkezett, hogy már 5 sört bedobott, aztán a film alatt még kettőt, majd egy fél üveg rumot…persze ettől a többiek megint kiakadtak  kicsit, meg úgy gondolják, hogy alkesz, ami sajnos szerintem sem áll messze a valóságtól.

Megbeszéltük, hogy a világvégére való tekintettel azért hétfőn még elmegyünk az ír kocsmába, de csak finoman, mert kedden többen is hazautaznak. Hát először is ott kezdődött, hogy átmentünk egy másik koliba a valakinek?? a szülinapját ünnepelni, ahol elég sok ingyen pia volt. Eztán csak úgy peregtek az események. Karaokeztunk Litsával és Rynenal egy förtelmeset, majd valahogy megint arra jutottunk, hogy milyen klassz ötlet beülni még máshova is egyet beszélgetni…és az is volt. Beszélgettem egy francia sráccal, aki mondta, hogy volt már Magyarországon, illetve Budapesten, ami nagyon tetszett neki, de hát ugye az nem egész Mo., úgyhogy szeretne többet látni. Aztán kifejtette, hogy egyébként a mentalitás annyira nem tetszik neki, mert Orbán, meg nincs demokrácia…rémisztően sokat tudott rólunk. Később találkoztam két magyar lánnyal (konkrétan nem én vettem észre őket, hanem Francesca, és mondta, hogy két magyar van a mosdóban, és hogy táncosok), akikről kiderült, hogy sztriptíztáncosnők, de megbeszéltük, hogy ezért nem vetem meg őket, és nagyon jó fej vagyok. Majdnem megkönnyeztem, annyira jó volt végre magyar élőszót hallani (Máté nem számít). 5-ig voltunk ott, úgyhogy mondhatni, hogy Irene lekéste a buszát, a többiek meg mentek tovább egy másik helyre, ezért nálam aludt.

Összegezve a három hónapot (célkitűzések alapján): 

• Megtanulok németül: Haladunk, bár egy ideje elhagytam a cetlis tanulós módszert, de mivel a többiek is egyre jobban beszélnek, mindig tanulok valami újat. A németeket is egyre jobban értem. (Félpipa)
• Tanulok angolul: Mivel az amerikaik gyakran beszélnek angolul, ezért rám is ragad valami…de inkább a németre koncentrálok (nagyon halvány pipa)
• Más nyelvek: Megy már görögül a „kuss”, franciául „hülye vagy”, olaszul „egy macskát szeretnék enni”, spanyolul „jó a segged”, kb. 7 nyelven a „rotty” és az „egy sört kérek”. (Határozott pipa)
• Megtanítok mindenkit magyarra: Meglepően jól megy, a szavak, amit a nagy nyugatra hagytam: szia, hogy vagy, köszi jól, egy fantát kérek vodkával, hercegnő, számok 1-10-ig, baszki, bzmeg (tudom, nem szép, de ez mindenkinek nagyon bejön), jó a segged, csak azért is, hülye, szeretlek, utállak. (pipa)

Mivel már eléggé egy társaság vagyunk, ezért gyorsan terjednek a pletykák, és egyre több olyan szitu van, hogy valaki elmond nekem valamit, és másnap a másik fél is. Elég gyorsan kiderül, hogy tudok valamit, és nagyon nehéz magamban tartani…de küzdök. Hát ennyi, körbeértek a szálak.

Szerintem most megkajálok (elhoztam a maradékot a hűtőből), nézek egy filmet, aztán megyek haza.

Január 8-án repülök vissza, addig is igyekszem mindenkivel találkozni, és dumálni egyet. Mindenkinek kellemes ünnepeket! :)

 

1

Kaja, megjegyzések, Brüsszel!

Kapcsolódva a korábbi bejegyzésemhez, a csütörtöki buli annyira jól sikerült, hogy a szombati elmaradt. :D A Mátéék kolijában voltunk rengetegen, sokat beszélgettünk, játszottunk, miegymás, aztán bejöttünk a városba bulizni. Aztán mivel a padlót ugye nem mostuk fel, ezért ebből para lett, egy kicsit feszkós lett a légkör, de bocsánatot kértek, megbeszélték, hogy soha többé nem csinálnak ilyet (egészen 2 hétig sikerült is betartani). :)

Így alakult, hogy a szombat estém szabad lett, úgyhogy elmentem usziba, elég király volt. Később Litsa is eljött velem, ahol együtt úsztunk egy nénivel, aki totál úgy nézett ki, mint Merkel, a görög lány majdnem odaúszott, hogy bocsánatot kérjen. :D Ugyanezen a hétvégén a Mátéval egy kicsit elhanyagolva éreztük magunkat, és már amúgy is megígérte, hogy eljön velem, úgyhogy ellátogattunk a szomszédos Koblenzbe (ő már volt korábban, de egyedül, és akkor végig esett az eső). Ez egy kb. 100 000 fős város, a Mosel és a Rajna összefolyásánál fekszik. Sokat sétáltunk, libegőztünk, várat néztünk, hattyúkat etettünk, és eldumáltunk egy német bácsival, aki a következővel nyitotta a beszélgetést: "Isten áldja a magyarokat"! Hát erre persze felfigyeltünk, kiderült, hogy van valami magyar rokona, nagyon kedves volt. :) Hát azért a top városokba nincsen bent, de jó volt megnézni egyszer. :)

• A múlt héten rekordot döntöttünk, két óráig ebédeltünk.
• Miért gondoltam, hogy a Nutella német márka? A többiek szerint ez valami csúnya marketinges cselszövés, amivel jobban eladható a termék, mintha tudnám, hogy igazából olasz.
• Empirikus tesztek is bizonyították, hogy az európaiak több dolgot ismernek az USA-ból (zene, film), mint fordítva...még mindig gyakran vagyunk a "Hogy lehet, hogy valaki ezt nem ismeri?" kérdésnél. :)
• Megint énekeltem valamit a Karaoke-esten, illetve tátogtam. Még mindig nem tiltottak ki, úgyhogy valszeg nem működött a mikrofonom! :)
• A héten spanyolul tanultam, és valszeg azt mondtam az egyik spanyol srác nővérének, hogy "jó a segge"... az első megdöbbenés (és miután elmagyaráztam, hogy egyébként nem beszélek spanyolul, de ezt tanították nekem) után nagy spanok lettünk. :D
• Soha nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de még több spanyol érkezett Trierbe...és mindegyik totál ki van, hogy itt az emberek csak kezet fognak bemutatkozáskor. :D
• Csodaszép itt a Karácsonyi vásár, van körhinta is, meg minden. Az egyetemen is van egy-két pavilom brááátwurszttal, bandával, aki egész nap élőben karácsonyi dalokat játszik, hangulatos az egész. Mondjuk itt ugye van mit aprítani a forralt borba...Litsa mondta, hogy Athénban már nincs igazán semmi, max. egy-két bódé, meg az embereknek se pénzük, se kedvük nincsen igazán ünnepelni.
• Kb. 10 percig fejtegettem, hogy mekkora ronda nyelv az osztrák-német, meg amúgy is mekkora egy parasztok az osztrákok. Majd kiderült, hogy a mellettem ülő olasz csaj édesapja osztrák nemzetiségű és földművelésből él. Mondjuk a nézéséből rájöhettem volna, hogy valami nem stimmel. :D A sűrű bocsánatkérések után egyébként azt mondta, hogy ha nem ismerne zokon venné, de beszélgettünk már annyit, hogy tudja, hogy nem vagyok olyan (itt csak sejtéseim vannak, hogy mire gondolt), és emiatt ne törjem magam. Nem sértődékeny senki, ez a lényeg! :)

A héten megvettem a kis kalendáriumomat, próbáltam hangulatba jönni. Mivel egészen esélytelennek találtam, hogy a Télapó megtaláljon a mostani címemen, ezért próbáltam a többieket kérdezgetni, hogy náluk mennyire hagyomány az ajándékozás stb. Aztán miután kiderült, hogy sokuknak nem igazán mond semmit az a dátum, hogy dec. 6., úgy döntöttem, hogy meglepem őket. :) Kaptak cukorkát, csokit (Gabi, nagyon büszke lettél volna, mindet egyedül becsomagoltam), meg egy kis cetlit, hogy biztos jók voltak egész évben, és egy személyes üzit is ("Jó a németed, használjad többet"  vaaagy "ha viccelsz, akkor dobj egy mosolyt a végén, mert rohadtul nem esik le"), hogy azért kiderüljön, hogy kitől van. Bár persze szuper adni, de azért nem esik rosszul egy válaszmosoly vagy válaszposzt FB-n. :) A Mátét megkértem, hogy ossza ki a saját kolijában...szegénynek sokkal több ember jutott, sokkal nagyobb épületben, kb. 3/4 óráig kommandózott éjszaka, de azt mondta, hogy jó érzés volt adni. :) Az eredmény hasonló volt, mindenki nagyon örült. Az viszont, hogy mennyi idő alatt jöttek rá, hogy én voltam az változó volt, akikhez közelebb állok, azoknak egyből leesett, de valaki például csak ma jött rá.

A kaják terén is tovább bővítettem a látószögemet...persze nem a német konyhaművészetben, mert már az első két hétben kipróbáltam bratwurstot-hasáb-barna szósz és káposzta összes kombinációját. A menzán ausztrál hét volt, a kenguru-gulyás elég jó (disznóból volt :) ). A brit lány családja hozott valami angol pite-szerű kis izét, amiért a többiek totál odavoltak, hát nekem nagyon durván édes volt...de később (csütörtök este összejöttünk, és mindenki hozott kaját) főzött valami húsos-krumplis raguszerű izét, az ellensúlyozott mindent. :) Az olaszok megmutatták, hogy milyen az igazi pasta meg pizza...jó volt, de azért nem tudnám ezt enni minden nap. Volt még tost kenyérre kent tökehalmájas massza...hát a funkcióját tekintve a zsíros kenyérhez hasonlítanám...csak más árkategóriában mozog ugye. :) A spanyolok tortillat hoztak, ami igazából bolti chips meg valami eszeveszett jó saját készítésű szószból állt. A franciák kajáját nem igazán minősíteném. Mivel rohadtul nem volt időm és eszközöm főzni, ezért rizsfelfújtat vittem, házi baracklekvárral. Jeleztem a többieknek, hogy ez nem feltétlenül magyar kaja, viszont én nagyon szeretem, ők meg nem ismerték, akkor meg miért ne?! Én sütöttem, valamiért mégis anyát dicsérték...mindegy, jól sikerült. :)

Tegnap hajnalban pedig a kolink által szervezett brüsszeli úton vettem részt, két napos móka volt. Az árnyoldala a kirándulásnak, hogy egyszerűen nem bírom azokat, akikkel együtt voltunk. 3 csaj volt, akit jobban ismertem, velük szerencsére jól kijöttünk...de a többiek. Nem ismerem nagyon őket, mert nem az egyetemre, hanem a fősulira járnak, nem beszélnek németül, néha még angolul sem. A többségük unalmas, vagy túl hangos...nem ítélek elsőre, de Taigetosz-pozitív volt a társaság! :D Itt szeretném megjegyezni, hogy nem is értem őket: 3 görög csajszi eljött Németországba úgy, hogy egy betűt nem tudnak németül, nem is hajlandóak tanulni, gyrost és görög kaját zabálnak állandóan, egy szakra járnak, és a szabadidejükben is folyamat egymással vannak, és görögül beszélnek...valamint affektálnak. Mindettől függetlenül azt mondhatom, hogy egy nagyon király kirándulás volt. Bár azért még nem jártam annyi helyen, de Belgium és Brüsszel abszolút kedvenc helyre került (perzse Mo. után :) ). Ez persze ízlés kérdése, mert a Máté pölö nem volt annyira elájulva, és Litsanak is jobban tetszik mondjuk még Trier is.

5 érv (nem fontossági sorrendben), amiért Brüsszel "Lieblingsstadt":

1. Rengeteg fajta nagyon finom sör és csoki van.
2. Az egész várost abszolút kreatívnak tartom, sok dolgot okosan újrahasznosítanak.
3. A kocsmáik nagyon hangulatosak, az előző pont miatt nem éreztem mesterkéltnek a régebbi bútorokkal berendezett helyeket. És itt, Budapesttel ellentétben, nem került kétszer annyiba a sör, mint más helyeken. A többség franciául beszélt, olyan volt mint a filmekben. :)
4. Valszeg az EP hozta ki belőlem, de nagyon toleránsnak és befogadónak találtam a várost.
5. Karácsonyi dekoráció! Több helyen is lehetett látni felújítást, de még a darukon is égősor volt! A főtéren egész este (nem gagyi) fényjáték volt, majd 10-kor zenei aláfestést is toltak. Felraktam FB-re egy videót, elég nagy élmény volt nézni és hallgatni. Többek között ez a szám is hallható volt, elég hatásos.

     +1. Atomium

Nade, maga a kirándulás. Hajnali 6-kor találkoztunk a koli előtt, ami azért volt jó, mert kb. fél 3-kor feküdtem le...de nem voltam ezzel egyedül. :) 

6:13-kor lehetett, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy a mögöttem lévő csajokat egyszerűen felpofozom, ha tovább vinnyognak.

6:15 - Mi lehet az a nyelv, amit ilyen bénán lehet hangsúlyozni? Biztos nem spanyol vagy olasz, de tuti valami déli.

6:17 - Litsa mellett ültem, aki csak annyit mondott: Na, ők tipikus görögök, jobb is ha nem érted, hogy miről beszélnek. Tanultam a korábbi hibámból, először kitudakoltam, hogy mennyire is vannak jóban, és csak utána említettem meg, hogy nem feltétlenül kedvelem őket. Egy hasznos szót viszont megtanultam az út végére görögül...kuss legyen! :D

Két óra szenvedés után sikerült elaludni, és amikor felébredtem már Brüsszelben is voltunk. Az első utunk az Európai Parlamentbe vezetett, ahol meghallgattunk egy prezit, meglátogattunk interaktív múzeumot, ami irtó izgis volt, csak sajna nem volt időnk mindent megnézni. Figyeltek arra, hogy minden tagállam nyelvén legyenek versek, fotók, hangfelvételek..., mivel még egy magyar csoporttal is találkoztunk, elég otthon éreztem magam. Ezután kimentünk az Atomiumhoz, amit az 1958-as világkiállításra építettek. Gyors lift, szép kilátás, érdekes találmányok...messze felülmúlta az elvárásaimat. :) Este elfoglaltuk a hostelben a helyünket, kicsit felfrissítettük magunkat, és nekivágtunk gyalog a város felfedezésének. Volt kb. 4 óra szabadidőnk 10-ig, amikor elvileg együtt mentünk volna el "kocsmatúrára". Mivel mindenki szerencsétlenkedett, ezért Litsával ketten elindultunk várost nézni, találtunk a karácsonyi vásárban egy görög bódét, ahol kaptunk ingyen piát... valami rövid volt, ami meleg... érdekes. Azt hiszem érdemes lenne elkezdenem görögül tanulni. :) Aztán kerestünk valami helyet vacsizni...hát nem t'om hogyan, de egy "görög sorra" keveredtünk (ez egy ilyen hét volt), ami tele volt gyrosossal...a kint álló személyzet persze kiszúrta, hogy tétovázunk, úgyhogy el is kaptak minket, és addig zaklattak minket, amíg azt nem mondtam, hogy jó, együnk itt. Persze később Litsa felvilágosított, hogy náluk ez így megy, és hogy az én hibám, mert kitartóbban kellett volna nemet mondanom (nem tudom mivel tehettem volna világosabbá a szándékomat, mint a "nézzünk meg más helyet", 2 "nein" és 3 "no"-val). A kaja viszont tényleg jó volt, nem az a magyar-görög fajta. :) Később amikor erre jártunk, egyszerűen csak lehajtottuk a fejünket, hogy még az esélyt se adjuk meg a rábeszélésre. :) Mivel még rengeteg időnk volt, beültünk egy hangulatos kocsmába, ahol többféle sört is kipróbáltunk, beszélgettünk, sakkoztunk, nyugis volt. :) 10-kor találkoztunk a többiekkel, akik hát nem nagyon voltak party-hangulatban, plusz mindenki tanácstalan volt, úgyhogy totál szétszakadtunk, kb. 6-an mentünk tovább a városba. Persze az egyik kocsmában, mire kikértük a sörünket a többiek bejelentették, hogy lelépnek, úgyhogy megint ketten maradtunk... mindegy is, jót dumáltunk, meg alaposan körülnéztünk a városban. :P :) Egy körül eszünkbe jutott, hogy nagyon fáradtak vagyunk, úgyhogy hazasétáltunk, ahol persze a hotel bárjában találkoztunk egy-két jobb arccal a csapatból. (Értsd: a két amerikai lány, a portásunk, a koliigazgatónk, meg egy-két német hallgató). Talán itt lenne érdemes megjegyezni, hogy ezt az egész kirándulást a katolikus kolink, és a koliigazgatónk szervezte, ahova a eljött a portásunk is. Persze ez a portás nem az a portás...inkább olyan karbantartó és mindenes egyben. Nincs is valódi porta, nincs beléptető rendszer, a közösségi helységben mégsem tör össze senki semmit, mégsem lopják el a tévét.

Na, aztán a pultos csávó is belejött a mulatozásba, úgyhogy a hajnali 1-es zárás helyett 5-ig mulattunk...vagyis én csak 3-ig, mert gyenge voltam. :) Ment a youtube-rap, meg a belga sör ezerrel. :) 

Miután megint sikerült vagy 4 órát aludni megreggeliztünk, és szintén sétáltunk egyet a városban, megnéztük a pisilő kisfiú szobrát, de ezt mondjuk csak én soroltam a nevezetességek közé. :D 

Hazafelé pedig megálltunk Waterloonál, megnéztünk két francia rövidfilmet az eseményekről, rengeteget értettem belőle... a holland felirat sem sokat segített. Jó az angol még igen, de igazából elaludtam...mindegy, úgyis tudtam már a végét. :) Felsétáltunk egy jó magas dombra...kb. a 200. lépcsőfoknál egy egészen egyszerű kérdés fogalmazódott meg bennem: "Miért?" A szép kilátás természetesen kárpótolt mindenért. :)

Sokszor eszembe jut, hogy mennyire rossz lesz majd, ha vége lesz ennek a félévnek, meg egymás között is gyűjtjük a dolgokat, hogy mit kell még közösen csinálnunk. Még sok időnk van, viszont egyre gyorsabban telnek a hetek. Másrészről viszont már mindenki nagyon hiányzik, és tökre várom, hogy leteljen ez a másfél hét, és végre hazamehessek!

A héten kiderülnek a zh-eredmények, még vár egy Mikulásbuli itt csütörtökön, szombaton egy kirándulás, aztán jahm. :)

Rendszer a káoszban

Hát akkor ennyit arról, hogy nem hagyom, hogy egy heti esemény feltorlódjon. :) Az első három bekezdést még korábban írtam, a többi nem lesz ilyen részletes.

Csütörtökön a sok szerencsétlenkedés után kitaláltuk, hogy a mi kolinkban leszünk, annak ellenére, hogy a közösségi helység foglalt volt. Nem szóltunk sok embernek, valahogy a végén mégis megint 20-25-en voltunk az első emeleti konyhában. Jó kis muri volt, az amerikaiak Backstreet Boys-t énekeltek, kb. 7 nyelven összegyűjtöttem a "rotty" jelentését, majd próbáltam én is megtanítani velük...hát a dupla "ty" még nem igazán az erősségük. A buli tényleg elég király volt, volt három nagy terem, ahol másféle zene volt, táncoltunk mindenhol. :) Egészen fesztiválos volt, az udvaron lehetett kapni sört is, meg minden. Persze jó sokáig ott voltunk, úgyhogy a másnap reggeli órámat skip-eltem.

Szombaton Aachenbe (Holland, Belga és Német határnál van) kirándultunk, aminek a legnagyobb nevezetessége egy édesség, a Printen. Ez igazából olyasmi, mint a puszedli, és rengeteg félét gyártanak belőle, számos bevonattal. Különböző fura fűszereket is raknak bele néha, hát ez nem lett a kedvencem. Egyébként itt elég sok cukrászda/csokis van, nagyrészt fincsi belga készítményekkel. Kb. nulla fok körül mozgott a hőmérséklet, jól felöltöztem, de így is majdnem megfagytam. A helyiek valahogyan jobban tűrték a dolgot, láttam 3 rövidgatyás csávót (nem népviseletben), kigombolt kabátban mászkálókat...csak mi voltunk gyengék. Kb. minden újonnan látott templomra/bazilikára azt mondom, hogy ez a legszebb...de az Aacheni tényleg felkerülhetne a dobogóra. :) A mennyezetet 25 millió mozaikból rakták ki, hatalmas üvegfelülete van, nagyon szép volt. A városnézés után elég sok szabadidőnk volt, így még egyszer körbejártunk a városban, fényképezkedtünk és beültünk egyet kávézni. Hazafelé a buszon megbeszéltük páran, hogy este még cisnálunk valamit közösen, de annyit szerencsétlenkedtünk, hogy kb. éjfélkor ültünk be egy helyre négyen csajok. Egy kicsit vicces volt, mert az ír lány nem beszél annyira németül, én meg ugye angolul, de szerintem jól elboldogultunk..nem kellett sokszor fordítani. :)

A hétfő elég átlagosan telt, a délutáni németóra nagyon jó volt, a kiejtést gyakoroltuk. Végre valami hasznát veszem, hogy nálunk sok betű van...a többiek eléggé küzdöttek az "é"-vel és az "ü"-vel is. :) Este karaoke-party volt, dumcsiztunk, énekeltünk (jó, én nem a színpadon), de 1-kor zárás volt, úgyhogy haza is mentünk.

Mostanra egészen jól kialakultak a társaságok, próbálom rendesen beosztani az időmet, hogy minél több emberrel (persze csak a jó fejekkel) tudjam tartani a kapcsolatot, de azért órákra is bejussak. A csoportok között persze van átfedés, meg azért sokszor együtt bulizunk.

A koliban az amerikaiakkal meg egy görög lánnyal jóban vagyunk, főztünk már együtt, társasozunk vagy kártyázunk minden héten. A hétfő esti Karaoke bulikra is együtt készülünk fel, előtte egy kis beszélgetés, iszogatás, ilyesmi. Mindig arról panaszkodnak, hogy nem beszélnek annyit németül, mert mindenki angolul szól hozzájuk, hát erről tegnap 2-kor volt is egy jó kis eszmecserénk. Kb. fél óráig magyaráztam, hogy mit várnak a többiektől, ha ők egymás között is angolul beszélnek, még ha én mindig németül felelek, akkor is...már ugye, ha értem. :D

Hétfőn, szerdán és csütörtökön az olaszokkal "szoktam" ebédelni, rémisztően lassan esznek...a háromnegyed óra alatt legalább tudunk is beszélgetni, aztán esetleg egy kávé stb. Elég sok infójuk van, és meg is osztják, úgyhogy ezt nagyon élvezem. Gyakran velünk kajál még az ír lány is, akinek a némete még ugye nem túl jó, ez azért megnehezíti a helyzetet. A brit lány viszont ritkán beszél angolul, sőt, ami azt illeti egyre többet tanul magyarul. Ez egyébként egy egészen nagy társaság 10-15 fő, ők az egyetem melletti koliban laknak, ahol a Máté is. Múltkor például náluk egy olyan beszélgetésre tévedtem be, ahol a koli-felelősök megkérdezték mindenkitől, hogy hogyan érzik magukat, hogy tetszik a szoba, milyen programokat szervezzenek...hát egy kicsit meg voltam lőve a válaszok tekintetében...de volt ingyen sör, úgyhogy jah. :) A szokásos csütörtöki bulira általában elég sokan összegyűlűnk, de ők az alaptársaság.

A péntek délutánjaimat a Scheinbarban töltöm, kezdek egyre több némettel megismerkedni, valakit jobban értek, valakit kevésbé. De mindenesetre úgy érzem, hogy már sokat fejlődtem....van is hova mondjuk. Ha nincsen sok vendég...márpedig általában nincsen, akkor beszélgetünk, játszunk, zenét hallgatunk, kajálunk. Mindenki szuper kedves. :) Itt szoktam találkozni a spanyol társasággal is, akik ugye mivel állandóan együtt mozognak, ezért nem gyakran tudunk dumálni, de a péntek délután-este meg a szerda este (beszélgetős est) elég is. :) Velük voltam egyébként múltkor vízipipázni is egy olyan helyen, ami hajnali négyig nyitva van...el sem hiszem, az összes kocsma bezár...bezzeg a "sisha-bar" hajnalig nyitva van. A volt tanárunkkal, Robinnal is itt szoktunk találkozni, ő is elég jó fej. Szombaton meghívott a szülinapi bulijára a lakására, ahol első körben magunknak süthettünk pizza-t. Nagyon tutin ki volt találva az egész, le volt gyúrva a tészta, a feltét előre el volt készítve, a pizzasütőben 5-10 perc alatt el is készült az alkotás. Vittem a buliba Fütyülőst, mindenki megjegyezte, hogy bár nagyon erős, de azért nem rossz. :) Úgy képzeljétek el a helyet, hogy egy 3 emeletes házban ez az egy lakás van lakható állapotban, nagy belmagasság, Mosel-parton lévő udvarral...nagyon hangulatos. A körbevezetés után (Itt megjegyezném, hogy a gyengébb idegzetűek Németo.-ba való kiutazásuk előtt ne olvassák el a Mesterségem a halál-t, mert rémálmaik lehetnek...pláne, ha este egy csapat német arc a második világháborúról beszél egy sötét pincében) egy kicsit kint voltunk az udvaron, vízipipáztunk, dumáltunk, nyugis volt. Aztán bementünk, és kb. 1-ig valami minimál-zenére táncoltunk...vicces volt.

A múlt hétvégén pedig családi látogatás volt, péntek este érkeztek anyáék Trierbe...kipakoltunk...végre van mikróm és normális takaróm!, a városban sétálgattunk egyet, vacsiztunk, és 10 körül nyugovóra tértünk. Szombat délelőtt Luxembourgba mentünk, sétáltunk egy jó nagyot, megnéztük a hercegi palotát, elég király volt. Mondjuk ez nem az a város, ami végső úticélnak is megfelelne, de mindenképpen érdemes megnézni, ha erre jártok. Délután pedig elmentünk Cochembe, fel a várhoz, a városban egy kis séta, borozás...bár esett az eső, de szerintem így is nagyon szuper volt. Este szintén városi séta, vacsi, beszélgetés kb. éjfélig-egyig. Vasárnap reggel még találkoztunk, aztán anyáék mentek haza, én meg a többiekkel Kölnbe a karneválra. Kölnben tényleg mindenki be volt öltözve valaminek, nagyon kreatívak voltak, mindenki táncolt, énekelt, iszogatott, jó kis hangulat volt. Viszont mi kevésbé voltunk toppon, kb. 40-en voltunk, és mindig várni kellett valakire, még úgy is, hogy kb. csak 10-en maradtunk együtt. Sokan nyűgösek is voltak, nem igazán értették meg a cél nélküli nézelődés örömét, úgyhogy 5 körül hazajöttünk. (Igen, én így is jól éreztem magam :) ) Ami mondjuk tényleg nagyon király volt, hogy felmentünk a Dóm tetejére, ami hát rohadt magas volt...több, mint 500 lépcső...hát jól elnevetgéltünk rajta, hogy mennyire gyengék vagyunk. :D

Ahogyan észrevettem a pofátlanság eléggé az erasmusos lét sajátja. Az egyik angol srác kiírta, hogy tartanak egy szülinapi partit a kolijukban, és várják az ismerősöket. Látásból ismerem a fiút, de még egy szót sem beszélgettem vele, úgyhogy amikor vkinek a vkije meghívott, a "talán"-ra nyomtam. Mivel Litsa azt mondta, hogy ez is csak egy parti lesz, ezért semmi ajándékkal nem készültem, amitől persze totál kellemetlenül éreztem magam, úgyhogy még csak fel sem köszöntöttük az ünnepeltet...szerencsére nagy volt a terem, el tudtuk kerülni egymást. :) Aztán az olaszok kifejtették, hogy csak azért hoztak egy üveg bort (kb. 6-an), mert nem igazán ismerik az ünnepeltet, mégis vagy 30 embert meghívtak. De talán a csúcs a francia csajok voltak, akik szintén eljöttek ajándék nélkül, de legalább piát sem hoztak, úgyhogy itták az ünnepelt által hozott vodka-colát. :D

Próbáltam képeket is feltölteni, de valamiért kétszer is összeomlott a rendszer, és most nincs sok kedvem újraformázni az egészet. De FB-ra rakok fel képeket.

A héten pedig órák várnak, csütörtökön és szombaton elvileg valami buli, úgyhogy nem fogok unatkozni.

"In Ungarn ist da die Welt noch in Ordnung"

Most a könyvtärban vagyok, es van egy kis idöm irni. Sajna csak nemet bill. van, ami valszeg zavaro, viszont nem szeretnem a hetet megint egy posztban/szuszra leirni.

A hetfö de.-re nem emlekszem, ugyhogy gondolom aludtam. Delutän volt az elsö nemetem, ahol a kiejtest/hangsulyt fogjuk nagyreszt gyakorolni. A tanar eleg kedves volt, kiderült, hogy beszel angolul, kinaiul, lakott 2 evet vhol Äzsiäban...ezt elfelejtettem (de nem Kinäban), kb. 15 perc alatt megtanulta mindegyikünk nevet helyesen kimondva! Ö volt az elsö, aki nem Ondinak, Endinek vagy Ändinak szolitott...felelmelö. Arrol beszeltünk meg, hogy mennyire könnyen felre lehet erteni a dolgokat, neztünk pär kepet. Ezen pl azt lätjuk ugye, hogy Karl szereti ezt a sört. De ha kimondod, tök ugyanugy hangzik, mint Karl Marx. :) Este ismet Ir kocsma, de most több erasmusos arc volt, beszelgettünk, aztän mivel a kedves kolitärsaim elkezdtek Teqiläzni, majd kijelentettek, hogy 18:00-kor kezdödik a mäsnapi oräjuk, ugyhogy ök maradnak, egyedül mentem haza...vagyis mentem volna, de Anca, a romän läny velem jött. Mäsik koliban lakik, de nincsen messze a mienktöl, eleg jo arc egyebkent.

Mäsnap reggel 7-kor annyira nem bäntam, hogy nem maradtam...bär igy is csak sejteseim voltak arrol, hogy mit hallok. Hät nagyreszt a üzleti tervezesröl szol az ora, ugyhogy ebböl mär sok mindent tanultam, tehät csak a szavakat kell mär megtanulnom. Regen volt ilyen hosszu oräm. :) Beszeltünk utäna a tancsibäcsival, azt mondta, hogy utolso orän megirhatjuk a vizsgät, ebböl nem lesz gäz. Ugy terveztem, hogy bent maradok az esti oräig, de valamiert nagyon nyügös voltam, ugyhogy hazamentem aludni. :D A nemet gyorsan eltelt, egy fiatal tanärunk van, aki eleg szigorunak tünik, a csoport szinten jo, ugyhogy majd meglätjuk (Ketfele nemetora, 3 tanärral).

Emlekeztek arra a bulira, amikor bosszankodtunk, hogy mekkora parasztok a nemetek, mert nagyon tolakodnak? Hät itt az egyetemen a sorbanälläs meg csak-csak megy, de mär annyiszor csaptäk räm az ajtot, annyiszor vägtak be elem...sokszor... ertitek!

A szerdai nemet utän megvettem a hozzä tartozo könyveket, kinyomtattam a többi ora anyagait, nagy keszülesbe kezdtem. Mäteval es Francescaval (ne lepödjetek meg, egy olasz läny) kiültünk a to melle egy kicsit dumälni, mert most meg nagyon jo idö van. Mivel a Francesca nemzetközi tanulmänyokat/politologiät tanul, megint szoba jött a magyar rendszer is. Eleg sokat kerdezett, a kedvenceim a következök voltak: 

• Magyarorszägon hogy-hogy nincsen meg Euro?
• Hallott eleg sokat Orbänrol, es nem igazän erti, hogy a kormänyunk miert megy szembe ennyire az EU-nak? Meg hogy az egesznek mi ertelme?

Utäna egy kicsit meg beültem a könyvtärba, elkezdtem leforditani a mäsnapi politikai gazdasägtan ora ppt-jet, hätha segit valamit. :) 8-kor kezdödött egy beszelgetös este, aminek a következö volt a lenyege: A különbözö asztalaok, különbözö nemzetiseget jelentettek, ahol csak az adott nyelven lehetett beszelgetni (Francia, spanyol, angol, nemet). Termeszetesen a nemet asztalnäl ültem, de igy is legtöbbet erasmusosokkal beszeltem. Itt mondta egyebkent az egyik nemet csävo, hogy van näluk egy mondäs Mo-rol: In Ungarn ist da die Welt noch in Ordnung, ami ugye vmi olyasmit jelent, hogy Magyaro.on a viläg meg rendben van....ami egeszen addig hizelgö is volt, amig megkerdezte a csävo, hogy "de vajon miert mondjuk ezt"? :D Ennek 10-kor vege lett, söröztünk es csocsoztunk egyet a multkor is emlitett "kolialjban", aztän utolso busszal haza.

Lenyegesen többet ertettem igy az elöadäsbol, hogy a nagy reszet elöre leforditottam...jo lenne, ha megtartanäm ezt a jo szokäst. :D Most megyek nemetre, aztän este elvileg lesz egy nagy buli, szombaton kiränduläs, ugyhogy nem fogok unatkozni.

Első hét II.

...Péntek valóság:

A FB-csoportunkba kiírta korábban Pietro, hogy a hétvégén utaznak Kölnbe egy egy napos kirándulásra, és ha valakinek lenne kedve, akkor jelezzen neki. Mivel tudtam, hogy a Máté is megy, illetve szeretnék minél többet látni a környékből, úgy döntöttem, én is megyek. Pietrora ráírtam délelőtt (Ha nem csak a nyelvben hasonlítanak a spanyolokra, akkor várható némi késés), hogy tényleg 12-kor találkozunk-e a vasúton. Ekkor már írta, hogy dél és negyed között fognak érkezni...12:35-kor jöttek, nem csodálkoztam. Sok tanakodás után sikerült egy kedvezményes jegyet venni 8 euroért fejenként, ami 200 km-re azért nem rossz. Főleg, hogy mivel elfele nem ellenőrizték le, visszafele is használhattuk. :)

Elég lusta voltam, úgyhogy kipróbáltam egy másik buszt, persze rossz irányba szálltam fel, de gondoltam úgyis körbemegy. :) Hát nem gondoltam, hogy ekkora ez a város...de nagyon szép helyeken is mentünk, úgyhogy elvoltam. Utána sétáltam még egyet a városban, megnéztem Marx házát...vagyis ahol meghalt, most már múzeum lett. 

Az egyik lépcsőházban az egyetemen "feldiszitették" a falakat, szerintem ötletes.

15:00-ra odamentem a Scheinbar-ba a megbeszélésre...persze csak két tök idegen csávó ült ott, akiknek bemutatkoztam, próbáltam elmondani, hogy ki vagyok...nem ment át szerintem teljesen. Kb. fél órás késéssel megérkezett Robin is, egy-két csoporttársam kíséretében. :) Kávéztunk egyet, dumáltunk, jöttek-mentek az emberek, nyugis volt. Miután a spanyolok is megérkeztek, elkezdtük a megbeszélést. Úgy döntöttem, hogy segítek egy héten két nap pultosként. Nehezebben értem meg a németeket, mert sok olyan szó van, ami a tankönyvekben nincs igazán benne, plusz a fiatalok (vagy egyszerűen aki nem figyel rá) nem beszélnek szépen, úgyhogy nem árt egy kicsit gyakorolni. Csak kávé, üdítő, és tea van a helyen, mivel nagyrészt 18 év alattiak jönnek. Minden héten van egy csoportmeeting, asszem pénteken, ahol...hát még nem tudom, hogy mit beszélünk meg. Kreatív kezdeményezésnek tűnik egyébként sok programmal.

Megnéztem az emeleten lévő kiállítást, ahol egy közeli koncentrációs táborban járt nő beszámolóját, valamint gyerekkorában készített rajzait állították ki, érdekes volt. Ahogyan észrevettem, itt egyáltalán nem tabu a második világháború és a nácizmus kérdése. Akikkel beszélgettem, a nácikat és a németeket két külön csoportba vették, és gyakran az utóbbiakat ugyanúgy áldozatnak tüntetik fel. Az egyetemen van olyan WC, ahol a falra fel van írva, hogy ne beszélj nácikkal, láttam nácizmust elítélő matricákat stb.

Az egyetem nyilván itt is egy burok, de úgy gondolom, hogy itt sokkal toleránsabbak az emberek. Például amikor megkérdezte az egyik lány, hogy nem gáz-e, hogy nem annyira jó a németünk, és mi van, ha kb. kinevetnek minket...stb. Robin azt mondta erre, hogy nyugodtan tessékeljük ki azokat, akik emiatt szólnának be, vagy bármilyen "buzizós", egyéb sértő dologról beszélne, mivel ez nem egy elfogadó közösség. A kocsmákban éjszaka is gyakran látni mozgássérülteket, vakokat...senkinek az arcán nem látok sem megdöbbenést, sem sajnálatot. E téren van még hova fejlődnünk.

Jól elbeszélgettük az időt, úgyhogy úgy döntöttem nem megyek már haza, hanem a spanyolokkal tartok, kicsit iszogatunk, beszélgetünk, beugrunk a buliba, és korán haza (másnap 7:50-kor gyülekező). Persze már minden bolt zárva volt, úgyhogy se kaját, se sört nem tudtam venni. Utálom, hogy 8-kor zár minden bolt, és egy éjjel-nappali sincs a városban. Albertohoz mentem fel először, ahol készített valami kaját, gyors összeszedte magát, és mentünk is tovább (Spanyol billentyűzeten sem egyszerűbb gépelni). Későn esett le, hogy Adrianaékhoz csak spanyolok mentek, így hát nem értettem semmit, meg fáradt is voltam, stb. 10 óra volt, úgyhogy elindultam egyedül a buliba. Korábban megbeszéltük a Mátéval, hogy ott találkozunk. Mivel nem voltak túl sokan, és 2 euro volt a beugró, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább beülünk valahova...persze csak a belvárosban találtunk kocsmát, ami nyitva volt...de tele, úgyhogy egy kajáldásnál vettünk sört, és az utcán iszogattunk, meg beszélgettünk (mert ugye itt lehet az utcán alkoholt fogyasztani). Olcsóbb is volt, meg egész jó idő volt, úgyhogy kb. 1-ig ott voltunk. Jó volt egyet dumálni.

Szombaton reggel találkozás, mindenki fáradt, kis zenehallgatás a vonaton,  kb. 1 óra alvás. Az út maradék részét elég jól elfecsegtük, jó arcokkal mentem. 15-en voltunk, abból a 6 kínait csak az úton láttuk, akkor is külön ültek, valamint 4 olasz, akik egyébként most viszonylag keveset beszéltek olaszul, büszke voltam rájuk. :D (A társaság nagy része abban a koliban lakik az egyetem mellett, ahol a Máté). Az ülések rémesek voltak...szerintem egy pad is kényelmesebb lett volna...viszont nem késtek a vonatok. :)

Ahogy kiléptünk az állomásról, megláttuk a dómot, ami hatalmas, és nagyon szép (2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak). Elidőztünk itt egy kicsit, belülről is nagyon jól nézett ki. Aztán szereztünk egy prospektust, ahol a főbb nevezetességek be voltak jelölve, ráálltunk erre a pályára.

 

Felmentünk a magas ház tetejére is, ami a 28. emeleten volt...sztem előbb feljutottunk, mint az Univban az 5.-re.

A mellette levő képen pedig a kilátás egy részét látjátok, szintén nagyon szép volt. Még WC is volt itt, még sohasem pisiltem a 28-on, abszolút megérte. :)

Ebéd után folytattuk az utunkat, vannak nagyon szép utcák a városban, de őszintén szólva összességében (a Dómon kívül) annyira nem voltam elszállva. Fél 9-kor indult vissza a vonatunk, Koblenzben még kb. 40 percet várnunk kellett, amit közös játékkal töltöttünk el. Visszafele emeletes vonattal mentünk, természetesen a felső szinten! :D Beszélgettünk egy csomó mindenről, az angol lány megkérdezte, hogy egyébként mindegyikünknek van-e külön autója...hát erre csak a francia lány bólogatott. :) Mondtuk, hogy azért nem annyira olcsó nálunk. :D Egy kicsit magyarul tanultunk, az olasz csaj beszélt arról, hogy milyen nehéz náluk a helyzet, mert elöregedő a társadalmuk (körülírta :) ), és hogy akik korábban befizették az adókat, lehet nem kapnak majd nyugdíjat, úgy tűnik, hogy fenntarthatatlan a nyugdíjrendszerük. Eléggé megdöbbentek azon, hogy nálunk még csak most jön be az, hogy sok helyen fizetni kell az egyetemért. Az angol lány elmesélte, hogy ő ebben az évben 3 m forintnak (tavaly csak 1 m-t) megfelelő fontot fizet...vagyis nem fizet, hanem majd amikor dolgozik, levonják a fizetéséből...hm, érdekes. :) A francia lány mondta, hogy náluk az is probléma, hogy kitanítják pl. az orvosokat, akik elmennek más országba dolgozni, és hozzájuk meg jönnek keletről az orvosok. Ismerős problémák. Egy jót beszélgettünk, meg is értettem mindent, sőt még válaszolni is tudtam, úgyhogy elég király volt.

A hétre még nem sok tervem van, remélem azért alakul valami...most viszont megyek egyet pakolni, mert ráfér a szobára. :)

Első hét I.

Ha van időm írni, akkor nem történt velem sok minden, ha meg érdemes valamit megosztani, akkor nincs időm rá. :)

A hétfői beszélgetés szerintem egész jól sikerült, átjöttek a Mátéék, meg a kolinkból Litsa és Ryne. Beszélgettünk arról, hogy a saját országunkból milyen híres zenészt, hírességet, találmányt tudnánk mondani. A Rubik-kocka nálunk mindig nyerő. :) Aztán Görögországra jutott a sor, Litsa mondott egy-két előadót, akiket nem ismertem, és hát mondtuk, hogy mondjuk maraton, olimpia, kultúra stb. Itt próbáltam valami Eu-válságos poént ellőni, de nem igazán aratott átütő sikert. :) Minden tiltakozásunk ellenére a szláv nyelvekhez hasonlították a magyart...ismét. VBK-t ittam, az első megbotránkozások után szerintem bejött nekik egyébként. Éjfél körül már otthon is voltunk.

Szerdán bementem a suliba, ahol pont találkoztam a spanyolokkal, megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk a menzán. Erre megérkezett Robin is, a volt német tanárunk (kiderült idő közben, hogy 22 éves), aki ebéd után rávilágított, hogy a bulihelyet lehet másra is használni, például nappal kávézóként üzemel, elég kis kedves árakkal és emberekkel. Ment a RHCP a hangszórókból, kellemes volt. Nagyon jól megvan oldva a rendszer, ha kinyitja valaki az ajtót, akkor elhallgat a zene, ha becsukódik, akkor folytatódik. :) Akkor még úgy tűnt, hogy elég sok időm van, úgyhogy megbeszéltük, hogy pénteken délután találkozunk a korábban már említett közösségi helyen a belvárosban, ahol elvileg mi is segítsünk !pultosként!. Tetszett a hely, és arra gondoltam, hogy nem ártana rendszeresebben németekkel beszélgetni. Nade erről később :)

8-kor kezdődött egy közös Buddy-találkozó, ahova eljöttek a német mentorok, és az erasmusosok. Hát őszintén szólva még sohasem kívántam ennyire, hogy a fantához vodkát is adjanak. Kb. 1 óra az elején kötetlen volt, gyakran az erasmusosok egymással beszélgettek csak, mindenki feszengett ezerrel. Az én mentorom, Sarah egyébként nagyon aranyos lány, franciáknál volt kint fél évet, most kezdi a közgáz mestert. Miután kiveséztük ezeket a fontos témákat, némileg elakadt a beszélgetés, kicsit el is szakadtunk, de szerencsére még valamit közösen el kellett intéznünk, úgyhogy utána beszéltünk, ami már tényleg jó volt...valahol ott szakították félbe programokkal a beszélgetést, amikor kimondta azt a szót, hogy "csocsó", és megjegyezte, hogy ugye érzem a felelősséget, merthogy ez volt az első magyar szava. :) Párkeresős, ismerkedős játékok voltak kb. 10-ig, sajna Sarah eközben lelépett. Utána még az egyik koli melletti kocsmában megittunk egy sörikét, és beszélgettünk. Megérkezett egy német csaj is (buddy), akitől már majdnem azt akartam kérdezni, hogy a németek tényleg komolyan gondolják-e egy bankban mondjuk elköszönésnek a "csüszt", vagy ami még viccesebb a "csőőőőő"-t?! De a csaj megelőzött, odafordult az olasz sráchoz, és megkérdezte, hogy Olaszország mit ad az EU-nak. Kétszer szólaltam meg ezután (az elköszönést leszámítva), amikor megjegyeztem, hogy azért feltétlenül Németországnak sem rossz, hogy nagyobb piaca van. Később pedig akkor, amikor nem lenézően, inkább együttérzéssel kijelentették, hogy most nálunk (Mo.) sem lehet túl egyszerű/demokratikus a helyzet. Eddig még csak az volt a problémám, hogy nem tudtam németül lereagálni a dolgokat, aztán szóba jött a német és az olasz pártrendszer (eléggé képben voltak a másik országról), amihez már szerintem magyarul sem tudtam volna mit hozzátenni. Hát egyrészt örültem, hogy túljutottunk a "milyen volt ma a suli"-beszélgetéseken, viszont nagyon elkeseredtem, hogy egy komolyabb témához még nem tudok hozzászólni.

Csütörtökön volt az első igazi órám, politikai gazdaságtan. Nagyon megörültem az elején, mert megláttam a volt tutoromat a padok között, úgyhogy mellé ültem...volna, ha nem lett volna mellette egy német lány...aki konkrétan nem nézett rám egész órán! Megbeszélték, hogy a bevezetőkurzusról ismer, stb., de mintha ott sem lettem volna, hát akkor ennyit a német vendégszeretetről. Az óra biztos tuti volt, mert sokat nevettek a hallgatók. Valszeg ők abba a csoportba tartoztak, akik többet értettek az egészből mint Marx, Adam Smith, Homo oeconomicus.

A következőket jegyzeteltem:

Sillabust megnézni, mert sokat kell olvasni! Vagy csak a témákat olvassa fel...ezt most nem tudom.

Valamit ixelget! - Ennek utána kell járni

Óra végén beszélnem kellett a tanárral, nagyon kedves volt, mondta, hogy eldönthetjük, hogy írásban, vagy szóban akarunk-e vizsgázni...nagy kérdés...nem tudom. Szerencsére itt találkoztam két francia erasmusossal, akikkel később lementünk ebédelni is, ők is elég kedvesek. Mivel eléggé beparáztam a történtektől, beültem a könyvtárba, és másfél órán keresztül német gazdasági lapokat olvasgattam...folyamatban van a megértésük. :D A délutáni stratégiai menedzsment egy kicsit bénább volt...rengetegen voltunk, a lépcsőn ültem, halk volt a tanár is. Kiderült, hogy sehogyan sem tudom megoldani, hogy bejárjak, mert mind a két óra ütközik a németemmel...ami meg ugye kötelező, plusz hasznosabb is sztem. Mivel otthon nem fogadtatok el kreditet (nincs már annyi kurzusom kb., hogy ezt megtegyem), ezért nem vettem fel olyan tárgyakat, amik nem kapcsolódnak a pénzügyhöz, vagy nem érdekelnek. Lényeg a lényeg, hogy 7 órám lesz a héten...amúgy sem válogathatok sokból, és sokszor ütköznek a némettel. Magyarázkodás vége.

Este a 3. emeleti konyhában "bandáztunk" az amerikaiakkal/volt csoporttársaimmal/félig jelenlegi társaságommal. Activityztünk, az elég király volt, bár mivel angol (főként filmcímek) szavak voltak a feladványok, nem mindig értettem. :D Persze előjött a szó az órákról is, elmeséltem, hogy eléggé kétségbeestem. Az egyik csaj mondta, hogy az első napja után konkrétan majdnem elsírta magát, és az anyukáját hívta. :D A lényeg, hogy nem nagyon találkoztam még olyannal, aki lényegesen jobban venné a kezdeti akadályokat. :) Miután páran még jöttek, lementünk a közösségi épületbe, ahol Leah gitározott és énekelt nekünk, a nem túl kedves folyosószomszéd-srác hozta a vízipipáját, úgyhogy megint sikerült jó sokáig elmaradni.

Péntek Terv:

10-kor óra; 12:00-kor vonatjegy vásárlás a másnapi kiránduláshoz, utána haza, kaja; 15:00-kor Scheinbar megbeszélés, haza, átöltözés; este kicsit buli (Halloween), de nem sokáig, mert másnap 8-kor indul a busz

Péntek valóság:

Az órám elmaradt, úgyhogy ismét feleslegesen mentem be a suliba. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor elintézek egy-két e-mailt a könyvtárban. Rájöttem, hogy német billentyűzeten lényegesen nehezebb írni! Találkoztam az egyik spanyol lány anyukájával, aki szerintem azt hitte, hogy értem, amit mond (Lehet azért gondolta, mert megkérdeztem spanyolul, hogy hogyan van, az arcából ítélve lehet, hogy le is tegeztem. A másik mondat, ami eszembe jutott, a "egy sört kérek, légyszi"...gondoltam ez nem lett volna annyira illendő), persze nem értettem semmit, de vicces volt...

De hosszú volt ez a hét! Most elég fáradt vagyok, úgyhogy folyt. köv. holnap!

Buli, teszteredmények, első óra

Hát majdnem úgy sikerült a péntek, ahogy terveztem. Délután valóban találkoztunk Robinnal és a csapattal, egy kávézóban, ami igazából egy közösségi helység a belvárosban, ahol egyetemisták a "pultosok" (nem kapnak fizut), és többségében diákok járnak kávézgatni a szünetekben. Van még egy-két üccsi, de nem ez a lényeg. Különböző programokat szerveznek itt, vannak társasok, kényelmes fotelek, projektor, minden. Egész délután ott voltunk, és beszélgettünk, meg játszottunk. Gyilkosoztunk...vagyis annál egy kicsit komplikáltabb volt normális kártyákkal, vérfarkasokkal, boszorkányokkal..stb. Elég szuper volt!

Ezután a koliban gyűltünk össze páran, szintén beszélgettünk, játszottunk (kings cup) ...a másik volt tanárunk (7-es csoport, Daniel) hozott valami likőrt, amit TEJ-hez öntött...elég tuti volt...azt beszéltük, hogy ezt még reggelihez is meg tudnánk inni. :) Volt olyan kedves a srác, hogy két körben elvitt minket az egyetemhez...persze én a második körre jutottam még két amcsival (Ryne, Leah...azért írok neveket, hátha valaki éppen unatkozásban van, és lecsekkolná FB-n :) ), akik a sokadik sör után kifejtették, hogy mennyire király Európa, meg Németország, mert hogy itt sok program van, meg lehet az egyetemen inni (Mivel a srác még csak 20, örüljön, hogy egyáltalán vásárolhat alkoholt). Egyébként sok amcsi mondja, hogy szívesen élne itt, mert nem igazán szeretik Amerikát. Múltkor éppen azt fejtegették, hogy náluk a kormány aztán nagyon gáz, és milyen tisztességtelenek a politikusok, meg csak a saját érdekeiket nézik.... mivel nem igazán tudtam volna kifejteni a véleményem az érdek-ember-társadalom kapcsolatáról, ezért csak annyit mondtam, hogy azért itt sem feltétlenül van kolbászból a kerítés. Hát mindenesetre az út is eléggé vicces volt.

A buli az elején annyira nem pörgött, sok ember, kevés hely, béna zene. Aztán beszélgettem pár emberrel, és csocsóztunk is. Hát először is valami ratyi fa-csocsó volt, és azért nem voltak akkora ászok, akikkel játszottunk...de azért mókás volt. Aztán jöttek a spanyolok...akik folyamatosan oltottak, hogy ne passzoljak, ne állítsam meg a labdát, mert hogy az nem ér. Ők persze pörgettek ezerrel...próbáltam nekik elmagyarázni, hogy így nem sok értelme van...de nem izgatta őket.

     A party végére feltűnt, hogy az emberek elég sokszor elhagyják a sörösüvegüket, poharukat...ami betétdíjas volt (1 sör 1,5€+1€ üveg)...hát segítettem kicsit a szervezőknek szemetet gyűjteni, a végén még vodka-redbullt is ittam. :) Azért próbáltam nem túl pofátlanra venni a dolgot, úgyhogy nem sokat ittam a "beváltom a sörösüvegeket egy sörre"-módszerrel. :)

Nem sokszor vagyunk együtt mind a hárman magyarok, de az elmúlt szerda délután pont ilyen volt. Az egyik szervezet meghirdetett 3 király kirándulást kedvezményes áron, korlátozott helyekkel. Miközben vártunk a sorunkra, magyarul beszéltünk, és mondtam, hogy "elég lassan halad a sor", "miért nem tudtak előre szólni, hogy hozzak pénzt"..stb. Már egészen hozzászoktam, hogy nem értik amit mondunk. (Izgultok, hogy ez hogyan kapcsolódik a bulihoz, mi?) Hát a sor elejére érve a szervező csávó megkérdezi, hogy mi magyarok vagyunk, ugye? Hát meghűlt bennem minden (egész eddig nem szidtunk magyarul semmit), mondtam, hogy ja, de a csávó csak annyit mondott, hogy felismeri a nyelvet (persze ugye ezt is németül). Kicsit megnyugodtam. :D Na, buli, hajnali 2 óra...jön az egyik csoporttársam, hogy tudtam-e, hogy van még itt egy magyar....ránézek, persze hogy az a srác állt mellette...ki más. Kiderült, hogy ő egy erdélyi magyar, aki bár 3 évet élt csak Erdélyben, de folyékonyan beszél magyarul, és egyébként mindent értett. Nem is én lettem volna...

A spanyolokkal meg egy-két némettel aztán hajnalig mulattunk. :)

Szombaton alszi, este még beültünk egy sörre egy kocsmába...szombaton este minden tele van! Nem is él itt ennyi ember! Egy kicsit korábban hazajöttem, mert nem igazán élveztem, hogy kis helyen nyomorgunk, és alig értjük egymást. Vasárnap szintén pihentem, valamint az esti tancsira készültem. :) Mariah-val megbeszéltük még korábban, hogy hetente egyszer közösen fogunk tanulni. Mivel nekem van egy jó németkönyvem, meg kicsit jobb vagyok, ezért én "tartom a német órát", és mivel ő amerikai (tud angolul), ezért ő meg egy kicsit angolozik velem.  Egészen jól haladtunk szerintem, majd meglátjuk. Spanyolt hanyagolom, mivel vmi baj volt a jelentkezéssel...de talán elég lesz a német és a kocsmaspanyol is. :)

Hétfőn kiderültek a teszt eredmények... többeknél nagy felháborodást keltett, mivel 1-es csoportosok is kerültek B1+-ba (kb. 3-4 csoport rontás). Én a B2-es csoportba kerültem, annak ellenére, hogy a rosszabbat (B1+) jelöltem meg, természetesen nem panaszkodok. :) Egy-két embernek azért volt akkora arca, hogy megérdemelte...tudom, gonosz vagyok. A Mátéval egyébként egy csoportba kerültünk, ő is jobbat szeretett volna, de szerintem ez is jó teljesítmény. :) Egyébként ez hasonló volt, mint az első teszt, csak kicsit nehezebb szöveggel, hallás-, és olvasásértéssel kiegészítve...szerintem ez teljesebb képet mutat mindenesetre.

Este megint elmentünk az ír kocsmába, ahol lényegesen kevesebb erasmusos volt...azért a 20 fős kemény mag ott volt. :) Hát ennyit a fogadalmamról is, mert énekeltünk...de úgy, hogy kb. 10-en kiálltunk, és a többség próbált minél távolabb húzódni a mikrofontól...persze akik meg szeretnek (és tudnak is) énekelni, azokhoz sajna meg nem jutott. Hozzátenném, hogy nem én voltam az egyedüli, aki a számból csak a "tonight we are young" részt énekelte. :) Aztán táncikáltunk, elvoltunk fél1-ig.  Kedden fél9-től van az első órám.

23:36 Az egyik lány megkérdezi, hogy nem félek-e az első órától? Miért félnék...nem...gondolkodok...tervezés és instrumentumok, mesteres óra, németül...de lehet egy kicsit.

00:48    Oké, lehet, hogy nem kicsit parázok.

07:48    A 3-asra nem fértem fel, szerintem a 13-as busz is arra megy.

07:54   Miért van itt ennyi ember? Ezt tutira nem bírom ki minden nap.

07:58    Itt nem jobbra kellett volna menni? Hol vagyunk?

08:12    Leszállás az egyetemnél...helyben vagyok.

08:14    De jó, hogy volt ez a bevezető kurzus, totál eltévednék egyébként. Van még egy csomó időm, iszok egy kávét...hol vannak az ismerőseim? Utálom, hogy vége a bevezető kurzusnak!

08:28   Hol a tanár? Anitának megy a "Félek" sms.

08:30   A német pontosság, mi? Nem vagyunk túl sokan.

08:35  Az eddig fegyelmezetten előttem ülő két német hallgató feláll, összepakol, és kimegy a teremből.

08:36  Kiderült, hogy csak jövő héttől kezdődik az óra a kiírás ellenére! Kösz szépen!

Este átmegyünk páran a másik koliba beszélgetni, úgyhogy azért mára is akad egy kis program...ez a hét még laza, mert a nyelvi kurzusok nem indulnak el, úgyhogy kihasználom az időt még mulatásra. :)