2012. december 21., péntek

Körbeértünk



Hát ezt még kedden írtam...nem tudtam, hogy a repülőmre igazából 6 órát kell várnom, a világvége pedig elmarad. :)

...van még több mint három órám a repülőig, béna német buszok, nem tudnak normális időben jönni. 

Nem tudom, hogy a közelgő világvége, vagy a tudat miatt, hogy hazamegyünk, de a héten mindenki meg volt egy kicsit bolondulva. Hétfőn kitaláltuk Ryne-nal , hogy a szokásos esti Irish pub előtt egy kicsit iszogatunk, valamint játszunk a koliban

Játék: Van egy halál-gyökér csávó az esti németóránkon, aki folyamat rosszkor mondja a szavakat (igazából egész órán csak a kiejtést gyakoroljuk), nem is helyesen, de legalább hangosan…eléggé ütnivaló néha. Ezen az órán felírtuk, hogy mikor, milyen gyökérséget mond…mindegyik egy pontot ér, ha a tanár azt mondja, hogy akkor most az ázsiaiak mondják az adott szót, az két pontot ér. A pontok este vodka formájában jelentek meg. Hát 16-ot írtam fel, de mivel a többiek (ott volt még Máté és Litsa) azt mondták, hogy ez talán egy kicsit sok, ezért lecsökkentettük 13-ra (1-2 cl). Hát elég gyorsan jó hangulatba kerültünk. Mivel még volt sörünk, Máté kitalálta, hogy milyen vicces lenne, ha 30 másodpercenként innánk a maradék sört. Hát viccesnek tényleg vicces volt... A többiek is átvették az Irish Pub-ban a lelkesedésünk, úgyhogy nem mentek el az utolsó busszal, hanem kb. 5-ig beszélgettünk egy másik kocsmában. Szerdán a karácsonyi vásár megtekintése után visszamentünk az egyetem melletti kocsmába, elbeszélgettük és csocsóztuk az időt, úgyhogy lekéstem a buszom…szerencsére van egy matraca a Francescanak, úgyhogy befogadott az estére. Másnap azért órák helyett inkább hazamentem volna lezuhanyozni, de a kötelességek ugye.

Totál véletlenül, de francia hétvégét tartottunk, ami a csütörtök esti francia vacsival kezdődött. Egész jókat főztek a csajok, de az egy négyzetméterre jutó franciák száma meghaladta az optimális szintet. Már tudom mondani franciául, hogy hülye vagy, ami önmagában elszórakoztat. Aztán elmentünk bulizni egy olyan helyre, ahol 10 dj volt, rengeteg terem, nagyon bejött. 

Szombaton Strasbourgba utaztunk (suli szervezte) kb. 100-an, ami azért király, mert elég sok ismerős volt. Ennek ellenére ez a nap nem a kapcsolatépítésről szólt, eléggé antiszoc voltam. Beth mellett ültem a buszon, aminek nagyon örültem, mert vicces is, meg kedves is, mégsem tudok róla sokat…vele egy jót dumáltunk, de az összes többi embert utáltam. :D Strasbourg nagyon szép szerintem, hangulatos kis utcákkal, kreatív franciákkal, mulatozó utcazenészekkel. 
 A városvezetés is jó volt, egy egyetemista vitt körbe minket, akinek a némete nem volt sokkal jobb, mint a miénk, úgyhogy legalább mindent megértettünk. Kb. 5 perc kellett hozzá, míg Francesca und Hallveig elveszett, úgyhogy a folyamatos tájékoztatás miatt (éppen merre járunk, merre megyünk) volt pár rész, ahol nem tudtam figyelni….rosszul választom a barátaimat. :D A szabad program alatt páran (Francesca, Hallveig, angol-francia csávó, Litsa, idegesítő csávó a hétfői óráról) szerettek volna elmenni hajózni…sejtettem, hogy ez nem lesz nekem jó, mivel nagyrészt angolul beszéltek, meg punnyadtak voltak, de én is szerettem volna hajózni. Persze az utóbbiról lekéstünk, ők meg kicsit nyűgösek voltak, minden kajálda totál tele volt, esett az eső, úgyhogy ezt a részt nem élveztem annyira. Miután megkajáltunk kinyögték, hogy ők inkább innának még egy sört valahol, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egyedül vágok neki a városnak. Volt pár utca, amit korábban a körbevezetésen kiszemeltem magamnak, úgyhogy kb. 1-1,5 órát egyedül sétálgattam. Jobb is volt, nem kellett másra várni, nyugodtan bámészkodhattam meg fényképezhettem mindent. Azért nekem a lelógó csillár már egy kicsit sok volt. A nap végefelé találkoztam Rynenal, úgyhogy szerencsére nem kellett egyedül visszatalálnom a buszhoz. Idővel jó sokan lettünk, mindenki csapódott. Összességében tehát jó volt, a város és az ország is szimpi.

Vasárnap pedig egy francia filmet néztünk közösen, amibe egyébként beszéltek spanyolul, franciául, németül, angolul és olaszul…úgyhogy rajtunk kívül mindenkinek jutott egy kis hazai. Előtte karácsonyi dalokat hallgattunk, karisütiket ettünk…nemtom miért, az egyik francia lány szalámit hozott…de az is elfogyott. Nyugis kis este volt…kivéve Dávidnak (Bulgária), aki úgy érkezett, hogy már 5 sört bedobott, aztán a film alatt még kettőt, majd egy fél üveg rumot…persze ettől a többiek megint kiakadtak  kicsit, meg úgy gondolják, hogy alkesz, ami sajnos szerintem sem áll messze a valóságtól.

Megbeszéltük, hogy a világvégére való tekintettel azért hétfőn még elmegyünk az ír kocsmába, de csak finoman, mert kedden többen is hazautaznak. Hát először is ott kezdődött, hogy átmentünk egy másik koliba a valakinek?? a szülinapját ünnepelni, ahol elég sok ingyen pia volt. Eztán csak úgy peregtek az események. Karaokeztunk Litsával és Rynenal egy förtelmeset, majd valahogy megint arra jutottunk, hogy milyen klassz ötlet beülni még máshova is egyet beszélgetni…és az is volt. Beszélgettem egy francia sráccal, aki mondta, hogy volt már Magyarországon, illetve Budapesten, ami nagyon tetszett neki, de hát ugye az nem egész Mo., úgyhogy szeretne többet látni. Aztán kifejtette, hogy egyébként a mentalitás annyira nem tetszik neki, mert Orbán, meg nincs demokrácia…rémisztően sokat tudott rólunk. Később találkoztam két magyar lánnyal (konkrétan nem én vettem észre őket, hanem Francesca, és mondta, hogy két magyar van a mosdóban, és hogy táncosok), akikről kiderült, hogy sztriptíztáncosnők, de megbeszéltük, hogy ezért nem vetem meg őket, és nagyon jó fej vagyok. Majdnem megkönnyeztem, annyira jó volt végre magyar élőszót hallani (Máté nem számít). 5-ig voltunk ott, úgyhogy mondhatni, hogy Irene lekéste a buszát, a többiek meg mentek tovább egy másik helyre, ezért nálam aludt.

Összegezve a három hónapot (célkitűzések alapján): 
  • Megtanulok németül: Haladunk, bár egy ideje elhagytam a cetlis tanulós módszert, de mivel a többiek is egyre jobban beszélnek, mindig tanulok valami újat. A németeket is egyre jobban értem. (Félpipa)
  • Tanulok angolul: Mivel az amerikaik gyakran beszélnek angolul, ezért rám is ragad valami…de inkább a németre koncentrálok (nagyon halvány pipa)
  • Más nyelvek: Megy már görögül a „kuss”, franciául „hülye vagy”, olaszul „egy macskát szeretnék enni”, spanyolul „jó a segged”, kb. 7 nyelven a „rotty” és az „egy sört kérek”. (Határozott pipa)
  • Megtanítok mindenkit magyarra: Meglepően jól megy, a szavak, amit a nagy nyugatra hagytam: szia, hogy vagy, köszi jól, egy fantát kérek vodkával, hercegnő, számok 1-10-ig, baszki, bzmeg (tudom, nem szép, de ez mindenkinek nagyon bejön), jó a segged, csak azért is, hülye, szeretlek, utállak. (pipa)

Mivel már eléggé egy társaság vagyunk, ezért gyorsan terjednek a pletykák, és egyre több olyan szitu van, hogy valaki elmond nekem valamit, és másnap a másik fél is. Elég gyorsan kiderül, hogy tudok valamit, és nagyon nehéz magamban tartani…de küzdök. Hát ennyi, körbeértek a szálak.

Szerintem most megkajálok (elhoztam a maradékot a hűtőből), nézek egy filmet, aztán megyek haza.

Január 8-án repülök vissza, addig is igyekszem mindenkivel találkozni, és dumálni egyet. Mindenkinek kellemes ünnepeket! :)
 

1

2 megjegyzés:

  1. Wow, bele-belekukkantva a blogodba, hol elképedtem, hol pedig megijedtem, merthogy én a nyári félévre megyek majd ki Trierbe. :) Én így ismeretlenül is köszönöm azt, hogy megosztottad a beszámolódat a nagyvilággal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gratulálok az ösztöndíjhoz! Megijedni nem kell, mert szerintem nagyon szuper féléved lesz. :) Ha esetleg lenne kérdésed, vagy bizonytalan vagy, írjál nyugodtan mailt (andi.kis89@gmail.com), nagyon szívesen válaszolok. :)

      Törlés