Az első benyomás

1. Fura banda. Eddig csak egy bolgár, két spanyol, és a másik magyar srác fogalmazta meg, hogy szívesen inna egy sört.
2. Sürgősen meg kellene tanulni a következő szavakat németül és angolul: kajakóma, elvesztem, el fogok veszni.
3. Meg kell tanulnom angolul.
4. Németül sem ártana.
5. Ha nagyon unatkozom, akkor franciául is.

Tegnap végre kijutottam a koli magányából, mivel a sulinál regisztrálni kellett magam. A kolitól be kell sétálni a városközpontba (20 perc), aztán a busz kivisz 15 perc alatt. Viszont kárpótol az, hogy szép helyeken sétálhatok. :) Este volt egy komolyabb program, egy borospincébe mentünk, ahol randomra mindenki leült egy asztalhoz, és hát boroztunk, volt pizza (nem az volt) meg krumplisaláta (nem is hasonlított rá) meg sajt (amit meg a franciák szóltak le). Mivel nem ismertem senkit, ezért leültem - mint később kiderült - három francia lányhoz, akik néha összeszedték magukat, és összefoglalták németül, amit beszéltek. Egyébként kedvesek voltak, azért dumáltunk. Mondtam, hogy van egy srác Mo-ról, akiről viszont nem tudom, hogy hogyan néz ki, csak annyit tudok róla, hogy Máténak hívják. Az egyik csaj elkezdett örömködni, hogy ő ismeri, és segített is megkeresni. Innentől némileg jobban alakult az este, a bor finom volt, én olyanokkal is tudtam beszélni, akik hajlandóak voltak huzamosabb ideig nem a saját nyelvükön beszélni. Végül pedig a csoportvezetőkkel mentem egy buszon...akik hát...elég gyorsan beszélnek egymás között. :D

Egy kép, hogy ne unatkozzatok annyira. A koli a Mosel partján van, jó ott sétálgatni. :)

A mai tájékoztató nap jól kezdődött, bár egyre kétségbeejtőbb volt, hogy sokan inkább angolul beszélnek, mivel a németük elég gyenge. Plusz még mindig nem találkoztam olyannal, akik a kolimban laknak. A csúcs az ebédlőben volt (Kb. 600 ft volt az ebéd), amikor a konyhás néni vmiért leordított. Majdnem mondtam a többieknek, hogy mennyire náci (a szó menő, magyar értelmében), de aztán rájöttem, hogy itt nem illendő. Úgyhogy valami fura, kínai, rántott zöldséges-rizses izét ettem még furább barna szósszal és rizzsel. 

Szerencsére az egyik tájékoztatón megtaláltam azokat, akikkel egy koliban vagyok, be is mutatkoztam, zömében amerikaiak, és kedvesek, meg beszélgetnek velem is, úgyhogy király. Az egész program egyébként abszolút profin van megszervezve, még arra is van lehetőség, hogy különböző konyhai eszközöket béreljünk (ingyenes), telóhoz sim-kártyát adnak, mindegy egyébben segítenek. Este kocsmatúra lesz. Hát nem egyszerű, de kezdetnek sztem nem rossz.