Körbeértünk

Hát ezt még kedden írtam...nem tudtam, hogy a repülőmre igazából 6 órát kell várnom, a világvége pedig elmarad. :)

...van még több mint három órám a repülőig, béna német buszok, nem tudnak normális időben jönni. 

Nem tudom, hogy a közelgő világvége, vagy a tudat miatt, hogy hazamegyünk, de a héten mindenki meg volt egy kicsit bolondulva. Hétfőn kitaláltuk Ryne-nal , hogy a szokásos esti Irish pub előtt egy kicsit iszogatunk, valamint játszunk a koliban

Játék: Van egy halál-gyökér csávó az esti németóránkon, aki folyamat rosszkor mondja a szavakat (igazából egész órán csak a kiejtést gyakoroljuk), nem is helyesen, de legalább hangosan…eléggé ütnivaló néha. Ezen az órán felírtuk, hogy mikor, milyen gyökérséget mond…mindegyik egy pontot ér, ha a tanár azt mondja, hogy akkor most az ázsiaiak mondják az adott szót, az két pontot ér. A pontok este vodka formájában jelentek meg. Hát 16-ot írtam fel, de mivel a többiek (ott volt még Máté és Litsa) azt mondták, hogy ez talán egy kicsit sok, ezért lecsökkentettük 13-ra (1-2 cl). Hát elég gyorsan jó hangulatba kerültünk. Mivel még volt sörünk, Máté kitalálta, hogy milyen vicces lenne, ha 30 másodpercenként innánk a maradék sört. Hát viccesnek tényleg vicces volt... A többiek is átvették az Irish Pub-ban a lelkesedésünk, úgyhogy nem mentek el az utolsó busszal, hanem kb. 5-ig beszélgettünk egy másik kocsmában. Szerdán a karácsonyi vásár megtekintése után visszamentünk az egyetem melletti kocsmába, elbeszélgettük és csocsóztuk az időt, úgyhogy lekéstem a buszom…szerencsére van egy matraca a Francescanak, úgyhogy befogadott az estére. Másnap azért órák helyett inkább hazamentem volna lezuhanyozni, de a kötelességek ugye.

Totál véletlenül, de francia hétvégét tartottunk, ami a csütörtök esti francia vacsival kezdődött. Egész jókat főztek a csajok, de az egy négyzetméterre jutó franciák száma meghaladta az optimális szintet. Már tudom mondani franciául, hogy hülye vagy, ami önmagában elszórakoztat. Aztán elmentünk bulizni egy olyan helyre, ahol 10 dj volt, rengeteg terem, nagyon bejött. 

Szombaton Strasbourgba utaztunk (suli szervezte) kb. 100-an, ami azért király, mert elég sok ismerős volt. Ennek ellenére ez a nap nem a kapcsolatépítésről szólt, eléggé antiszoc voltam. Beth mellett ültem a buszon, aminek nagyon örültem, mert vicces is, meg kedves is, mégsem tudok róla sokat…vele egy jót dumáltunk, de az összes többi embert utáltam. :D Strasbourg nagyon szép szerintem, hangulatos kis utcákkal, kreatív franciákkal, mulatozó utcazenészekkel. 

 A városvezetés is jó volt, egy egyetemista vitt körbe minket, akinek a némete nem volt sokkal jobb, mint a miénk, úgyhogy legalább mindent megértettünk. Kb. 5 perc kellett hozzá, míg Francesca und Hallveig elveszett, úgyhogy a folyamatos tájékoztatás miatt (éppen merre járunk, merre megyünk) volt pár rész, ahol nem tudtam figyelni….rosszul választom a barátaimat. :D A szabad program alatt páran (Francesca, Hallveig, angol-francia csávó, Litsa, idegesítő csávó a hétfői óráról) szerettek volna elmenni hajózni…sejtettem, hogy ez nem lesz nekem jó, mivel nagyrészt angolul beszéltek, meg punnyadtak voltak, de én is szerettem volna hajózni. Persze az utóbbiról lekéstünk, ők meg kicsit nyűgösek voltak, minden kajálda totál tele volt, esett az eső, úgyhogy ezt a részt nem élveztem annyira. Miután megkajáltunk kinyögték, hogy ők inkább innának még egy sört valahol, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egyedül vágok neki a városnak. Volt pár utca, amit korábban a körbevezetésen kiszemeltem magamnak, úgyhogy kb. 1-1,5 órát egyedül sétálgattam. Jobb is volt, nem kellett másra várni, nyugodtan bámészkodhattam meg fényképezhettem mindent. Azért nekem a lelógó csillár már egy kicsit sok volt. A nap végefelé találkoztam Rynenal, úgyhogy szerencsére nem kellett egyedül visszatalálnom a buszhoz. Idővel jó sokan lettünk, mindenki csapódott. Összességében tehát jó volt, a város és az ország is szimpi.

Vasárnap pedig egy francia filmet néztünk közösen, amibe egyébként beszéltek spanyolul, franciául, németül, angolul és olaszul…úgyhogy rajtunk kívül mindenkinek jutott egy kis hazai. Előtte karácsonyi dalokat hallgattunk, karisütiket ettünk…nemtom miért, az egyik francia lány szalámit hozott…de az is elfogyott. Nyugis kis este volt…kivéve Dávidnak (Bulgária), aki úgy érkezett, hogy már 5 sört bedobott, aztán a film alatt még kettőt, majd egy fél üveg rumot…persze ettől a többiek megint kiakadtak  kicsit, meg úgy gondolják, hogy alkesz, ami sajnos szerintem sem áll messze a valóságtól.

Megbeszéltük, hogy a világvégére való tekintettel azért hétfőn még elmegyünk az ír kocsmába, de csak finoman, mert kedden többen is hazautaznak. Hát először is ott kezdődött, hogy átmentünk egy másik koliba a valakinek?? a szülinapját ünnepelni, ahol elég sok ingyen pia volt. Eztán csak úgy peregtek az események. Karaokeztunk Litsával és Rynenal egy förtelmeset, majd valahogy megint arra jutottunk, hogy milyen klassz ötlet beülni még máshova is egyet beszélgetni…és az is volt. Beszélgettem egy francia sráccal, aki mondta, hogy volt már Magyarországon, illetve Budapesten, ami nagyon tetszett neki, de hát ugye az nem egész Mo., úgyhogy szeretne többet látni. Aztán kifejtette, hogy egyébként a mentalitás annyira nem tetszik neki, mert Orbán, meg nincs demokrácia…rémisztően sokat tudott rólunk. Később találkoztam két magyar lánnyal (konkrétan nem én vettem észre őket, hanem Francesca, és mondta, hogy két magyar van a mosdóban, és hogy táncosok), akikről kiderült, hogy sztriptíztáncosnők, de megbeszéltük, hogy ezért nem vetem meg őket, és nagyon jó fej vagyok. Majdnem megkönnyeztem, annyira jó volt végre magyar élőszót hallani (Máté nem számít). 5-ig voltunk ott, úgyhogy mondhatni, hogy Irene lekéste a buszát, a többiek meg mentek tovább egy másik helyre, ezért nálam aludt.

Összegezve a három hónapot (célkitűzések alapján): 

• Megtanulok németül: Haladunk, bár egy ideje elhagytam a cetlis tanulós módszert, de mivel a többiek is egyre jobban beszélnek, mindig tanulok valami újat. A németeket is egyre jobban értem. (Félpipa)
• Tanulok angolul: Mivel az amerikaik gyakran beszélnek angolul, ezért rám is ragad valami…de inkább a németre koncentrálok (nagyon halvány pipa)
• Más nyelvek: Megy már görögül a „kuss”, franciául „hülye vagy”, olaszul „egy macskát szeretnék enni”, spanyolul „jó a segged”, kb. 7 nyelven a „rotty” és az „egy sört kérek”. (Határozott pipa)
• Megtanítok mindenkit magyarra: Meglepően jól megy, a szavak, amit a nagy nyugatra hagytam: szia, hogy vagy, köszi jól, egy fantát kérek vodkával, hercegnő, számok 1-10-ig, baszki, bzmeg (tudom, nem szép, de ez mindenkinek nagyon bejön), jó a segged, csak azért is, hülye, szeretlek, utállak. (pipa)

Mivel már eléggé egy társaság vagyunk, ezért gyorsan terjednek a pletykák, és egyre több olyan szitu van, hogy valaki elmond nekem valamit, és másnap a másik fél is. Elég gyorsan kiderül, hogy tudok valamit, és nagyon nehéz magamban tartani…de küzdök. Hát ennyi, körbeértek a szálak.

Szerintem most megkajálok (elhoztam a maradékot a hűtőből), nézek egy filmet, aztán megyek haza.

Január 8-án repülök vissza, addig is igyekszem mindenkivel találkozni, és dumálni egyet. Mindenkinek kellemes ünnepeket! :)

 

1

Kaja, megjegyzések, Brüsszel!

Kapcsolódva a korábbi bejegyzésemhez, a csütörtöki buli annyira jól sikerült, hogy a szombati elmaradt. :D A Mátéék kolijában voltunk rengetegen, sokat beszélgettünk, játszottunk, miegymás, aztán bejöttünk a városba bulizni. Aztán mivel a padlót ugye nem mostuk fel, ezért ebből para lett, egy kicsit feszkós lett a légkör, de bocsánatot kértek, megbeszélték, hogy soha többé nem csinálnak ilyet (egészen 2 hétig sikerült is betartani). :)

Így alakult, hogy a szombat estém szabad lett, úgyhogy elmentem usziba, elég király volt. Később Litsa is eljött velem, ahol együtt úsztunk egy nénivel, aki totál úgy nézett ki, mint Merkel, a görög lány majdnem odaúszott, hogy bocsánatot kérjen. :D Ugyanezen a hétvégén a Mátéval egy kicsit elhanyagolva éreztük magunkat, és már amúgy is megígérte, hogy eljön velem, úgyhogy ellátogattunk a szomszédos Koblenzbe (ő már volt korábban, de egyedül, és akkor végig esett az eső). Ez egy kb. 100 000 fős város, a Mosel és a Rajna összefolyásánál fekszik. Sokat sétáltunk, libegőztünk, várat néztünk, hattyúkat etettünk, és eldumáltunk egy német bácsival, aki a következővel nyitotta a beszélgetést: "Isten áldja a magyarokat"! Hát erre persze felfigyeltünk, kiderült, hogy van valami magyar rokona, nagyon kedves volt. :) Hát azért a top városokba nincsen bent, de jó volt megnézni egyszer. :)

• A múlt héten rekordot döntöttünk, két óráig ebédeltünk.
• Miért gondoltam, hogy a Nutella német márka? A többiek szerint ez valami csúnya marketinges cselszövés, amivel jobban eladható a termék, mintha tudnám, hogy igazából olasz.
• Empirikus tesztek is bizonyították, hogy az európaiak több dolgot ismernek az USA-ból (zene, film), mint fordítva...még mindig gyakran vagyunk a "Hogy lehet, hogy valaki ezt nem ismeri?" kérdésnél. :)
• Megint énekeltem valamit a Karaoke-esten, illetve tátogtam. Még mindig nem tiltottak ki, úgyhogy valszeg nem működött a mikrofonom! :)
• A héten spanyolul tanultam, és valszeg azt mondtam az egyik spanyol srác nővérének, hogy "jó a segge"... az első megdöbbenés (és miután elmagyaráztam, hogy egyébként nem beszélek spanyolul, de ezt tanították nekem) után nagy spanok lettünk. :D
• Soha nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de még több spanyol érkezett Trierbe...és mindegyik totál ki van, hogy itt az emberek csak kezet fognak bemutatkozáskor. :D
• Csodaszép itt a Karácsonyi vásár, van körhinta is, meg minden. Az egyetemen is van egy-két pavilom brááátwurszttal, bandával, aki egész nap élőben karácsonyi dalokat játszik, hangulatos az egész. Mondjuk itt ugye van mit aprítani a forralt borba...Litsa mondta, hogy Athénban már nincs igazán semmi, max. egy-két bódé, meg az embereknek se pénzük, se kedvük nincsen igazán ünnepelni.
• Kb. 10 percig fejtegettem, hogy mekkora ronda nyelv az osztrák-német, meg amúgy is mekkora egy parasztok az osztrákok. Majd kiderült, hogy a mellettem ülő olasz csaj édesapja osztrák nemzetiségű és földművelésből él. Mondjuk a nézéséből rájöhettem volna, hogy valami nem stimmel. :D A sűrű bocsánatkérések után egyébként azt mondta, hogy ha nem ismerne zokon venné, de beszélgettünk már annyit, hogy tudja, hogy nem vagyok olyan (itt csak sejtéseim vannak, hogy mire gondolt), és emiatt ne törjem magam. Nem sértődékeny senki, ez a lényeg! :)

A héten megvettem a kis kalendáriumomat, próbáltam hangulatba jönni. Mivel egészen esélytelennek találtam, hogy a Télapó megtaláljon a mostani címemen, ezért próbáltam a többieket kérdezgetni, hogy náluk mennyire hagyomány az ajándékozás stb. Aztán miután kiderült, hogy sokuknak nem igazán mond semmit az a dátum, hogy dec. 6., úgy döntöttem, hogy meglepem őket. :) Kaptak cukorkát, csokit (Gabi, nagyon büszke lettél volna, mindet egyedül becsomagoltam), meg egy kis cetlit, hogy biztos jók voltak egész évben, és egy személyes üzit is ("Jó a németed, használjad többet"  vaaagy "ha viccelsz, akkor dobj egy mosolyt a végén, mert rohadtul nem esik le"), hogy azért kiderüljön, hogy kitől van. Bár persze szuper adni, de azért nem esik rosszul egy válaszmosoly vagy válaszposzt FB-n. :) A Mátét megkértem, hogy ossza ki a saját kolijában...szegénynek sokkal több ember jutott, sokkal nagyobb épületben, kb. 3/4 óráig kommandózott éjszaka, de azt mondta, hogy jó érzés volt adni. :) Az eredmény hasonló volt, mindenki nagyon örült. Az viszont, hogy mennyi idő alatt jöttek rá, hogy én voltam az változó volt, akikhez közelebb állok, azoknak egyből leesett, de valaki például csak ma jött rá.

A kaják terén is tovább bővítettem a látószögemet...persze nem a német konyhaművészetben, mert már az első két hétben kipróbáltam bratwurstot-hasáb-barna szósz és káposzta összes kombinációját. A menzán ausztrál hét volt, a kenguru-gulyás elég jó (disznóból volt :) ). A brit lány családja hozott valami angol pite-szerű kis izét, amiért a többiek totál odavoltak, hát nekem nagyon durván édes volt...de később (csütörtök este összejöttünk, és mindenki hozott kaját) főzött valami húsos-krumplis raguszerű izét, az ellensúlyozott mindent. :) Az olaszok megmutatták, hogy milyen az igazi pasta meg pizza...jó volt, de azért nem tudnám ezt enni minden nap. Volt még tost kenyérre kent tökehalmájas massza...hát a funkcióját tekintve a zsíros kenyérhez hasonlítanám...csak más árkategóriában mozog ugye. :) A spanyolok tortillat hoztak, ami igazából bolti chips meg valami eszeveszett jó saját készítésű szószból állt. A franciák kajáját nem igazán minősíteném. Mivel rohadtul nem volt időm és eszközöm főzni, ezért rizsfelfújtat vittem, házi baracklekvárral. Jeleztem a többieknek, hogy ez nem feltétlenül magyar kaja, viszont én nagyon szeretem, ők meg nem ismerték, akkor meg miért ne?! Én sütöttem, valamiért mégis anyát dicsérték...mindegy, jól sikerült. :)

Tegnap hajnalban pedig a kolink által szervezett brüsszeli úton vettem részt, két napos móka volt. Az árnyoldala a kirándulásnak, hogy egyszerűen nem bírom azokat, akikkel együtt voltunk. 3 csaj volt, akit jobban ismertem, velük szerencsére jól kijöttünk...de a többiek. Nem ismerem nagyon őket, mert nem az egyetemre, hanem a fősulira járnak, nem beszélnek németül, néha még angolul sem. A többségük unalmas, vagy túl hangos...nem ítélek elsőre, de Taigetosz-pozitív volt a társaság! :D Itt szeretném megjegyezni, hogy nem is értem őket: 3 görög csajszi eljött Németországba úgy, hogy egy betűt nem tudnak németül, nem is hajlandóak tanulni, gyrost és görög kaját zabálnak állandóan, egy szakra járnak, és a szabadidejükben is folyamat egymással vannak, és görögül beszélnek...valamint affektálnak. Mindettől függetlenül azt mondhatom, hogy egy nagyon király kirándulás volt. Bár azért még nem jártam annyi helyen, de Belgium és Brüsszel abszolút kedvenc helyre került (perzse Mo. után :) ). Ez persze ízlés kérdése, mert a Máté pölö nem volt annyira elájulva, és Litsanak is jobban tetszik mondjuk még Trier is.

5 érv (nem fontossági sorrendben), amiért Brüsszel "Lieblingsstadt":

1. Rengeteg fajta nagyon finom sör és csoki van.
2. Az egész várost abszolút kreatívnak tartom, sok dolgot okosan újrahasznosítanak.
3. A kocsmáik nagyon hangulatosak, az előző pont miatt nem éreztem mesterkéltnek a régebbi bútorokkal berendezett helyeket. És itt, Budapesttel ellentétben, nem került kétszer annyiba a sör, mint más helyeken. A többség franciául beszélt, olyan volt mint a filmekben. :)
4. Valszeg az EP hozta ki belőlem, de nagyon toleránsnak és befogadónak találtam a várost.
5. Karácsonyi dekoráció! Több helyen is lehetett látni felújítást, de még a darukon is égősor volt! A főtéren egész este (nem gagyi) fényjáték volt, majd 10-kor zenei aláfestést is toltak. Felraktam FB-re egy videót, elég nagy élmény volt nézni és hallgatni. Többek között ez a szám is hallható volt, elég hatásos.

     +1. Atomium

Nade, maga a kirándulás. Hajnali 6-kor találkoztunk a koli előtt, ami azért volt jó, mert kb. fél 3-kor feküdtem le...de nem voltam ezzel egyedül. :) 

6:13-kor lehetett, amikor először megfogalmazódott bennem, hogy a mögöttem lévő csajokat egyszerűen felpofozom, ha tovább vinnyognak.

6:15 - Mi lehet az a nyelv, amit ilyen bénán lehet hangsúlyozni? Biztos nem spanyol vagy olasz, de tuti valami déli.

6:17 - Litsa mellett ültem, aki csak annyit mondott: Na, ők tipikus görögök, jobb is ha nem érted, hogy miről beszélnek. Tanultam a korábbi hibámból, először kitudakoltam, hogy mennyire is vannak jóban, és csak utána említettem meg, hogy nem feltétlenül kedvelem őket. Egy hasznos szót viszont megtanultam az út végére görögül...kuss legyen! :D

Két óra szenvedés után sikerült elaludni, és amikor felébredtem már Brüsszelben is voltunk. Az első utunk az Európai Parlamentbe vezetett, ahol meghallgattunk egy prezit, meglátogattunk interaktív múzeumot, ami irtó izgis volt, csak sajna nem volt időnk mindent megnézni. Figyeltek arra, hogy minden tagállam nyelvén legyenek versek, fotók, hangfelvételek..., mivel még egy magyar csoporttal is találkoztunk, elég otthon éreztem magam. Ezután kimentünk az Atomiumhoz, amit az 1958-as világkiállításra építettek. Gyors lift, szép kilátás, érdekes találmányok...messze felülmúlta az elvárásaimat. :) Este elfoglaltuk a hostelben a helyünket, kicsit felfrissítettük magunkat, és nekivágtunk gyalog a város felfedezésének. Volt kb. 4 óra szabadidőnk 10-ig, amikor elvileg együtt mentünk volna el "kocsmatúrára". Mivel mindenki szerencsétlenkedett, ezért Litsával ketten elindultunk várost nézni, találtunk a karácsonyi vásárban egy görög bódét, ahol kaptunk ingyen piát... valami rövid volt, ami meleg... érdekes. Azt hiszem érdemes lenne elkezdenem görögül tanulni. :) Aztán kerestünk valami helyet vacsizni...hát nem t'om hogyan, de egy "görög sorra" keveredtünk (ez egy ilyen hét volt), ami tele volt gyrosossal...a kint álló személyzet persze kiszúrta, hogy tétovázunk, úgyhogy el is kaptak minket, és addig zaklattak minket, amíg azt nem mondtam, hogy jó, együnk itt. Persze később Litsa felvilágosított, hogy náluk ez így megy, és hogy az én hibám, mert kitartóbban kellett volna nemet mondanom (nem tudom mivel tehettem volna világosabbá a szándékomat, mint a "nézzünk meg más helyet", 2 "nein" és 3 "no"-val). A kaja viszont tényleg jó volt, nem az a magyar-görög fajta. :) Később amikor erre jártunk, egyszerűen csak lehajtottuk a fejünket, hogy még az esélyt se adjuk meg a rábeszélésre. :) Mivel még rengeteg időnk volt, beültünk egy hangulatos kocsmába, ahol többféle sört is kipróbáltunk, beszélgettünk, sakkoztunk, nyugis volt. :) 10-kor találkoztunk a többiekkel, akik hát nem nagyon voltak party-hangulatban, plusz mindenki tanácstalan volt, úgyhogy totál szétszakadtunk, kb. 6-an mentünk tovább a városba. Persze az egyik kocsmában, mire kikértük a sörünket a többiek bejelentették, hogy lelépnek, úgyhogy megint ketten maradtunk... mindegy is, jót dumáltunk, meg alaposan körülnéztünk a városban. :P :) Egy körül eszünkbe jutott, hogy nagyon fáradtak vagyunk, úgyhogy hazasétáltunk, ahol persze a hotel bárjában találkoztunk egy-két jobb arccal a csapatból. (Értsd: a két amerikai lány, a portásunk, a koliigazgatónk, meg egy-két német hallgató). Talán itt lenne érdemes megjegyezni, hogy ezt az egész kirándulást a katolikus kolink, és a koliigazgatónk szervezte, ahova a eljött a portásunk is. Persze ez a portás nem az a portás...inkább olyan karbantartó és mindenes egyben. Nincs is valódi porta, nincs beléptető rendszer, a közösségi helységben mégsem tör össze senki semmit, mégsem lopják el a tévét.

Na, aztán a pultos csávó is belejött a mulatozásba, úgyhogy a hajnali 1-es zárás helyett 5-ig mulattunk...vagyis én csak 3-ig, mert gyenge voltam. :) Ment a youtube-rap, meg a belga sör ezerrel. :) 

Miután megint sikerült vagy 4 órát aludni megreggeliztünk, és szintén sétáltunk egyet a városban, megnéztük a pisilő kisfiú szobrát, de ezt mondjuk csak én soroltam a nevezetességek közé. :D 

Hazafelé pedig megálltunk Waterloonál, megnéztünk két francia rövidfilmet az eseményekről, rengeteget értettem belőle... a holland felirat sem sokat segített. Jó az angol még igen, de igazából elaludtam...mindegy, úgyis tudtam már a végét. :) Felsétáltunk egy jó magas dombra...kb. a 200. lépcsőfoknál egy egészen egyszerű kérdés fogalmazódott meg bennem: "Miért?" A szép kilátás természetesen kárpótolt mindenért. :)

Sokszor eszembe jut, hogy mennyire rossz lesz majd, ha vége lesz ennek a félévnek, meg egymás között is gyűjtjük a dolgokat, hogy mit kell még közösen csinálnunk. Még sok időnk van, viszont egyre gyorsabban telnek a hetek. Másrészről viszont már mindenki nagyon hiányzik, és tökre várom, hogy leteljen ez a másfél hét, és végre hazamehessek!

A héten kiderülnek a zh-eredmények, még vár egy Mikulásbuli itt csütörtökön, szombaton egy kirándulás, aztán jahm. :)