Órák, karaoke, filmeste...

Tegnap szerettem volna írni, viszont sajna nem volt netem.

Ez a bevezető kurzus alapvetően úgy néz ki, hogy 9-től 13:00-ig németóra van egy fél órás szünettel, majd kora délután a csoporttal program. Első héten papírok intézése, második héten ismerkedés a tárgyakkal, majd jelentkezés, majd egyéb szervezetekkel program. Jelentem van már bankkártyám, netem, polcom a konyhában, mostam már, bejelentkeztünk az egészségbiztosítónál is, úgyhogy minden rendben.

Hétfőn egy eléggé kezdő csoportba kerültem, akiket egyébként idő közben megkedveltem, ahol a tutorunkat is úgy kellett megkérnem, hogy mondja el németül is a dolgokat. :) Beszéltem a tanárommal (akit nagyon bírok, mert egy csomót fényez...ma is azt mondta, hogy nagyon jól beszélek, és sokkal jobb csoportba lenne a helyem), és arra jutottunk, hogy csütörtöktől ugrok egyet. :) A dicséret részével szerintem az új tanárom némileg vitatkozna, de ezt később.
Az első csoportban azért volt jó, mert nem igazán tudtak összefüggően németül beszélni, úgyhogy király voltam. :) Mondjuk a feladatok annyira nem voltak kezdők, csak amikor beszédgyakorlatok voltak, akkor nem tudtak nagyon megszólalni. Szerdán még tartottam egy prezentációt a pécsi egyetemről 5 percben...hát arra jutottunk, hogy sokkal szebb, mint a trieri. :) Ma átkerültem az új csoportba, ahol több ismerősöm is van, kicsit barátságosabb a környezet. Viszont cserébe nem is értek mindent, és egy kicsit nehezebben is fejezem ki magam. Kicsit fura érzés, hogy nem magyarra kell lefordítani a szavakat, hanem körül kell írni. A spanyolok viszont mindig adnak egy kis önbizalmat, mert ők még amikor németül beszélnek, akkor is olyan, mintha spanyolul beszélnének. :):) Hát igen, szuperizgalmasan telnek a délelőttjeim.

Tudom, nem túl éles, viszont nincsen sok képem. Ők itt Alberto (spanyol), Anca (román), Cfelia (spanyol). Néha velük bandázok, de ezt a fényképet csak azért csináltam, mert jegyzetbe leírtam a nevüket, hogy itthon megjegyezhessem. :)

Hétfőn jó helyen voltam a jó időben, úgyhogy elhívtak karaokezni egy ír kocsmába...nyugi, nem énekeltem! :) Elég hangulatos kis hely, viszont drága is, de azért ott voltunk kb. 1-ig. Jó volt hangos zenés helyen lenni, csak sajna olyanok is kedvet kaptak az énekléshez, akik...hát ja. Ittam Sprite-s sört is véletlenül...nem értem, miért csinálják ezt. :)
Kedden adták fel a prezit feladatnak, úgyhogy az estém prezikészítéssel és tancsival telt.Szintén sikerült kettőkor lefeküdni (Fél8kor kell kelnem, hogy időben beérjek).
Tegnap pedig filmezős este volt az egyetemen. Még azon is gondolkodtam, hogy nem megyek el, mert megint esett, meg messze van, biztos vmi ratyi német film lesz egy kis teremben, stb. Egy nagy előadóban voltunk mindannyian, ahol konkrétan mozivászon van elég jó hanggal. Egy német film volt, felirat nélkül, úgyhogy jó kis másfél órás "hörverstehen" volt. Hát úgy globálisan a filmet értettem, meg a párbeszédekből is volt egy-két rész...de azért még szintén van hova fejlődni.
Ma pedig ismét az ír kocsmába megyünk, mert féláron van a koktél...hát nagyon izgalomba hoz. :D De a társaságért megéri.

Továbbá arra gondoltam, hogy inkább mindenkit megtanítok magyarul, hogy jobban megértsük egymást. Azért a "hogy vagy?" "köszönöm, jól" valamint a "reggel, délután, este" nem tartozik a legegyszerűbb szavak közé egy amerikainak...de kis lépésekkel is célba érhetünk. :) Cserébe ők, ha valamit normálisan meg akarnak beszélni, angolul beszélnek, úgyhogy talán abból is tanulok. :)

Egyre jobban élvezem a dolgokat, viszont nagyon hiányoztok! :)

Kocsmatúra kicsit másképpen :)

A pénteki kocsmatúrára már azzal a három amerikai lánnyal mentem, akikkel egy koliban lakunk. Az út egy része arról szólt, hogy megbeszéljük, mennyire erős az a pálinka, amit magammal hoztam (Ezúton is köszönet Zsúnak, szerintem király volt). Nem igazán könnyítették meg a helyzetemet, mert a neveik eléggé hasonlóak (Kettie, Catherine, Katy), ergo a becenevük kb. ugyanúgy hangzik...legalábbis nekem. :)

Természetesen mi mentünk a legmesszebbi kocsmába (Kb. 15 fős csoportokban voltunk), közben esett is, úgyhogy jó volt. Próbáltam elmesélni az egyik "keti"-nek, hogy nálunk az elázásnak kétféle értelme van, de szerintem én sem értettem volna magam. Mindegy, legalább próbálkoztam. Végre megérkeztünk egy hangulatos és nem túl kicsi helyre, ahol egy asztalhoz kerültem a 3 amerikai lánnyal, valamint 6 kínaival. A pincér kihozta a rendelést, nekem ugye a sört, és aztán körülnéztem...MiNdeNki kávét vagy vizet kért. Nem volt egy durva kezdés, na. :):) Persze ez nem akadályozta meg a kínai lányokat (hú, csung-csi, csung-csu...), hogy sikítozzanak, amikor megtudták a csajokról, hogy amerikaik....fényképezték őket, meg minden...izgi volt. :) Aztán beszélgettünk egy csomót, az vicces volt. Készültek fényképek is, mondták, hogy milyen komikus vagyok...aztán mondtam, hogy egyszerűen ilyen a fejem.

10 körül átmentünk egy másik kocsmába, ahol kb. 6-an maradtunk, aztán a kínai csajok is hazamentek. Így legalább volt alkalmam a német tudásomat is csillogtatni, mert sikerült a csoportvezetőmmel (aki ugye német) beszélnem. Még az EFOTTról is beszéltem...nem hiszem, hogy többet értett belőle, mint MusicFestival. :) Odamentünk egy másik helyre, ahol a többi "maradék" csoport volt.

Na, és úgy éjfélkor történt meg, amire nem számítottam. Szerintem az egyik német csajszi, aki nyelvtanár lesz, spicces volt! :) Összességében jól éreztem magam, sok embert megismertem, és kihúztam kettőig. :)

Szombat pihi. Tudom, így uncsi, Facebookra majd rakok fel képeket! :)

Vasárnap városnézés, az idegenvezető jót mulatott azon, hogy nem értjük teljesen. A lényeg, hogy Trier No. legrégebbi városa, legnagyobb nevezetessége a Porta Nigra, amely a belvárosban van. Bocs, nagyon lassú a netem, úgyhogy még egy képet sem tud beszúrni vmiért. :S Van itt római kori bazilika, amelynek anno fal-, és padlófűtése volt, park szép gyeppel, hangulatos kis utcák. Az egyik templomban őrzik a Szent Köntöst; a hagyomány szerint ez az a köntös, amelyet Jézus viselt a keresztrefeszítése előtt. Ezt ki is állították az egyik évben; ekkor az amúgy is nagyrészt turizmusból élő város nagyon megtelt, és nagyon sokan, sok felől jöttek. De nem csak ez az egy relikvia található meg a városban. Pár művész  kiállította Karl Marx (Trier város szülöttje) alsónadrágát. :):) Elég gyorsan elterjedt a hír a médiában...poén. :)

Holnap reggel kezdődnek a német órák, megismerem a végleges csoporttársaimat, és a tutoromat. Szurkoljatok! :)

Az első benyomás

1. Fura banda. Eddig csak egy bolgár, két spanyol, és a másik magyar srác fogalmazta meg, hogy szívesen inna egy sört.
2. Sürgősen meg kellene tanulni a következő szavakat németül és angolul: kajakóma, elvesztem, el fogok veszni.
3. Meg kell tanulnom angolul.
4. Németül sem ártana.
5. Ha nagyon unatkozom, akkor franciául is.

Tegnap végre kijutottam a koli magányából, mivel a sulinál regisztrálni kellett magam. A kolitól be kell sétálni a városközpontba (20 perc), aztán a busz kivisz 15 perc alatt. Viszont kárpótol az, hogy szép helyeken sétálhatok. :) Este volt egy komolyabb program, egy borospincébe mentünk, ahol randomra mindenki leült egy asztalhoz, és hát boroztunk, volt pizza (nem az volt) meg krumplisaláta (nem is hasonlított rá) meg sajt (amit meg a franciák szóltak le). Mivel nem ismertem senkit, ezért leültem - mint később kiderült - három francia lányhoz, akik néha összeszedték magukat, és összefoglalták németül, amit beszéltek. Egyébként kedvesek voltak, azért dumáltunk. Mondtam, hogy van egy srác Mo-ról, akiről viszont nem tudom, hogy hogyan néz ki, csak annyit tudok róla, hogy Máténak hívják. Az egyik csaj elkezdett örömködni, hogy ő ismeri, és segített is megkeresni. Innentől némileg jobban alakult az este, a bor finom volt, én olyanokkal is tudtam beszélni, akik hajlandóak voltak huzamosabb ideig nem a saját nyelvükön beszélni. Végül pedig a csoportvezetőkkel mentem egy buszon...akik hát...elég gyorsan beszélnek egymás között. :D

Egy kép, hogy ne unatkozzatok annyira. A koli a Mosel partján van, jó ott sétálgatni. :)

A mai tájékoztató nap jól kezdődött, bár egyre kétségbeejtőbb volt, hogy sokan inkább angolul beszélnek, mivel a németük elég gyenge. Plusz még mindig nem találkoztam olyannal, akik a kolimban laknak. A csúcs az ebédlőben volt (Kb. 600 ft volt az ebéd), amikor a konyhás néni vmiért leordított. Majdnem mondtam a többieknek, hogy mennyire náci (a szó menő, magyar értelmében), de aztán rájöttem, hogy itt nem illendő. Úgyhogy valami fura, kínai, rántott zöldséges-rizses izét ettem még furább barna szósszal és rizzsel. 

Szerencsére az egyik tájékoztatón megtaláltam azokat, akikkel egy koliban vagyok, be is mutatkoztam, zömében amerikaiak, és kedvesek, meg beszélgetnek velem is, úgyhogy király. Az egész program egyébként abszolút profin van megszervezve, még arra is van lehetőség, hogy különböző konyhai eszközöket béreljünk (ingyenes), telóhoz sim-kártyát adnak, mindegy egyébben segítenek. Este kocsmatúra lesz. Hát nem egyszerű, de kezdetnek sztem nem rossz.

Első bejegyzés - Utazás

Hű, de nehéz belekezdeni. :)

Szombaton reggel indultunk anyával és tesómmal a nagy útra. Amikor már kb. 4 órája úton voltunk, és megálltunk a Regensburgi benzinkútnál, egyből arra gondoltam, hogy egy közelebbi helyre kellett volna jelentkeznem.

 Németországban biztos nagyon sokat szülnek a nők, mert egy csomó a bejárathoz közel eső parkolónál ki van írva, hogy csak nőknek. (Biztos nincsen családon belüli erőszak sem). Először azt hittem, hogy nagyobb a parkoló, és így gúnyolódnak...de nem...úgyhogy akár szép gesztus is lehet. :)

 Aztán sikerült egyet aludnom, és már ott is voltunk Erlangenben, valamint Bambergben. (Ezúton is köszi Ádámnak a szállást :) ) Nagyon érdekes városok, német countryval, meg éneklő bajor hagyományörzőkkel, és a belvárosban raftingoló emberekkel.A legnagyobb élmény mégis az volt, amikor literes korsóból ittuk a söröket. Tökre azt hittem, hogy megmelegszik, meg kimegy belőle a buborék...de valahogy mégsem. Ennek még alaposan utána kell járnom.

Vasárnap továbbmentünk Trierbe, ami szerencsére elnyerte a család tetszését. :) Városnézés, vacsi, sörözés. (Képeket majd később rakok fel FB-ra). Ma pedig beköltöztünk...hát rohadt sok cuccom van. :)
Egyedül vagyok a szobában, ahol van egy íróasztal, egy ágy, két szekrény, és egy jó nagy polc. Meg ahogy a képen is láthatjátok egy mosdó (Bocsa kupiért, folyamatban van a kipakolás:). Amikor bejöttünk, a portás adott egy bevásárlókocsit, hogy abba pakoljunk nyugodtan, az ajtókra lehet ragasztani, nincsen beléptetés a portán...viszont az épülethez is ilyen érzékelős kulcs kell. (Nem, nem tudom jobban elmagyarázni) Úgyhogy nem annyira börtön jellegű. A folyosón van a konyha is, 8-an vagyunk a szinten, és kb. 4 hűtő van (nem ugyanakkorák). A WC és a zuhanyzó is a folyosón van, fura újra ilyen elrendezésben lenni.

Eddig egy sráccal találkoztam a konyhában, nem igazán tudtam lekötni a figyelmét, mert az ablakon keresztül elkezdett beszélni egy haverjával. Na, még lesz időm beszélgetni. Csütörtökön kezdődik a bevezető kurzus (regisztráció), addig is próbálok ismerkedni a várossal, meg a szomszédokkal. Ha lesz valami izgalmas, akkor mindenképpen írok!