Hát akkor ennyit arról, hogy nem hagyom, hogy egy heti esemény feltorlódjon. :) Az első három bekezdést még korábban írtam, a többi nem lesz ilyen részletes.
Csütörtökön a sok szerencsétlenkedés után kitaláltuk, hogy a mi kolinkban leszünk, annak ellenére, hogy a közösségi helység foglalt volt. Nem szóltunk sok embernek, valahogy a végén mégis megint 20-25-en voltunk az első emeleti konyhában. Jó kis muri volt, az amerikaiak Backstreet Boys-t énekeltek, kb. 7 nyelven összegyűjtöttem a "rotty" jelentését, majd próbáltam én is megtanítani velük...hát a dupla "ty" még nem igazán az erősségük. A buli tényleg elég király volt, volt három nagy terem, ahol másféle zene volt, táncoltunk mindenhol. :) Egészen fesztiválos volt, az udvaron lehetett kapni sört is, meg minden. Persze jó sokáig ott voltunk, úgyhogy a másnap reggeli órámat skip-eltem.
Szombaton Aachenbe (Holland, Belga és Német határnál van) kirándultunk, aminek a legnagyobb nevezetessége egy édesség, a Printen. Ez igazából olyasmi, mint a puszedli, és rengeteg félét gyártanak belőle, számos bevonattal. Különböző fura fűszereket is raknak bele néha, hát ez nem lett a kedvencem. Egyébként itt elég sok cukrászda/csokis van, nagyrészt fincsi belga készítményekkel. Kb. nulla fok körül mozgott a hőmérséklet, jól felöltöztem, de így is majdnem megfagytam. A helyiek valahogyan jobban tűrték a dolgot, láttam 3 rövidgatyás csávót (nem népviseletben), kigombolt kabátban mászkálókat...csak mi voltunk gyengék. Kb. minden újonnan látott templomra/bazilikára azt mondom, hogy ez a legszebb...de az Aacheni tényleg felkerülhetne a dobogóra. :) A mennyezetet 25 millió mozaikból rakták ki, hatalmas üvegfelülete van, nagyon szép volt. A városnézés után elég sok szabadidőnk volt, így még egyszer körbejártunk a városban, fényképezkedtünk és beültünk egyet kávézni. Hazafelé a buszon megbeszéltük páran, hogy este még cisnálunk valamit közösen, de annyit szerencsétlenkedtünk, hogy kb. éjfélkor ültünk be egy helyre négyen csajok. Egy kicsit vicces volt, mert az ír lány nem beszél annyira németül, én meg ugye angolul, de szerintem jól elboldogultunk..nem kellett sokszor fordítani. :)
A hétfő elég átlagosan telt, a délutáni németóra nagyon jó volt, a kiejtést gyakoroltuk. Végre valami hasznát veszem, hogy nálunk sok betű van...a többiek eléggé küzdöttek az "é"-vel és az "ü"-vel is. :) Este karaoke-party volt, dumcsiztunk, énekeltünk (jó, én nem a színpadon), de 1-kor zárás volt, úgyhogy haza is mentünk.
Mostanra egészen jól kialakultak a társaságok, próbálom rendesen beosztani az időmet, hogy minél több emberrel (persze csak a jó fejekkel) tudjam tartani a kapcsolatot, de azért órákra is bejussak. A csoportok között persze van átfedés, meg azért sokszor együtt bulizunk.
A koliban az amerikaiakkal meg egy görög lánnyal jóban vagyunk, főztünk már együtt, társasozunk vagy kártyázunk minden héten. A hétfő esti Karaoke bulikra is együtt készülünk fel, előtte egy kis beszélgetés, iszogatás, ilyesmi. Mindig arról panaszkodnak, hogy nem beszélnek annyit németül, mert mindenki angolul szól hozzájuk, hát erről tegnap 2-kor volt is egy jó kis eszmecserénk. Kb. fél óráig magyaráztam, hogy mit várnak a többiektől, ha ők egymás között is angolul beszélnek, még ha én mindig németül felelek, akkor is...már ugye, ha értem. :D
Hétfőn, szerdán és csütörtökön az olaszokkal "szoktam" ebédelni, rémisztően lassan esznek...a háromnegyed óra alatt legalább tudunk is beszélgetni, aztán esetleg egy kávé stb. Elég sok infójuk van, és meg is osztják, úgyhogy ezt nagyon élvezem. Gyakran velünk kajál még az ír lány is, akinek a némete még ugye nem túl jó, ez azért megnehezíti a helyzetet. A brit lány viszont ritkán beszél angolul, sőt, ami azt illeti egyre többet tanul magyarul. Ez egyébként egy egészen nagy társaság 10-15 fő, ők az egyetem melletti koliban laknak, ahol a Máté is. Múltkor például náluk egy olyan beszélgetésre tévedtem be, ahol a koli-felelősök megkérdezték mindenkitől, hogy hogyan érzik magukat, hogy tetszik a szoba, milyen programokat szervezzenek...hát egy kicsit meg voltam lőve a válaszok tekintetében...de volt ingyen sör, úgyhogy jah. :) A szokásos csütörtöki bulira általában elég sokan összegyűlűnk, de ők az alaptársaság.
A péntek délutánjaimat a Scheinbarban töltöm, kezdek egyre több némettel megismerkedni, valakit jobban értek, valakit kevésbé. De mindenesetre úgy érzem, hogy már sokat fejlődtem....van is hova mondjuk. Ha nincsen sok vendég...márpedig általában nincsen, akkor beszélgetünk, játszunk, zenét hallgatunk, kajálunk. Mindenki szuper kedves. :) Itt szoktam találkozni a spanyol társasággal is, akik ugye mivel állandóan együtt mozognak, ezért nem gyakran tudunk dumálni, de a péntek délután-este meg a szerda este (beszélgetős est) elég is. :) Velük voltam egyébként múltkor vízipipázni is egy olyan helyen, ami hajnali négyig nyitva van...el sem hiszem, az összes kocsma bezár...bezzeg a "sisha-bar" hajnalig nyitva van. A volt tanárunkkal, Robinnal is itt szoktunk találkozni, ő is elég jó fej. Szombaton meghívott a szülinapi bulijára a lakására, ahol első körben magunknak süthettünk pizza-t. Nagyon tutin ki volt találva az egész, le volt gyúrva a tészta, a feltét előre el volt készítve, a pizzasütőben 5-10 perc alatt el is készült az alkotás. Vittem a buliba Fütyülőst, mindenki megjegyezte, hogy bár nagyon erős, de azért nem rossz. :) Úgy képzeljétek el a helyet, hogy egy 3 emeletes házban ez az egy lakás van lakható állapotban, nagy belmagasság, Mosel-parton lévő udvarral...nagyon hangulatos. A körbevezetés után (Itt megjegyezném, hogy a gyengébb idegzetűek Németo.-ba való kiutazásuk előtt ne olvassák el a Mesterségem a halál-t, mert rémálmaik lehetnek...pláne, ha este egy csapat német arc a második világháborúról beszél egy sötét pincében) egy kicsit kint voltunk az udvaron, vízipipáztunk, dumáltunk, nyugis volt. Aztán bementünk, és kb. 1-ig valami minimál-zenére táncoltunk...vicces volt.
A múlt hétvégén pedig családi látogatás volt, péntek este érkeztek anyáék Trierbe...kipakoltunk...végre van mikróm és normális takaróm!, a városban sétálgattunk egyet, vacsiztunk, és 10 körül nyugovóra tértünk. Szombat délelőtt Luxembourgba mentünk, sétáltunk egy jó nagyot, megnéztük a hercegi palotát, elég király volt. Mondjuk ez nem az a város, ami végső úticélnak is megfelelne, de mindenképpen érdemes megnézni, ha erre jártok. Délután pedig elmentünk Cochembe, fel a várhoz, a városban egy kis séta, borozás...bár esett az eső, de szerintem így is nagyon szuper volt. Este szintén városi séta, vacsi, beszélgetés kb. éjfélig-egyig. Vasárnap reggel még találkoztunk, aztán anyáék mentek haza, én meg a többiekkel Kölnbe a karneválra. Kölnben tényleg mindenki be volt öltözve valaminek, nagyon kreatívak voltak, mindenki táncolt, énekelt, iszogatott, jó kis hangulat volt. Viszont mi kevésbé voltunk toppon, kb. 40-en voltunk, és mindig várni kellett valakire, még úgy is, hogy kb. csak 10-en maradtunk együtt. Sokan nyűgösek is voltak, nem igazán értették meg a cél nélküli nézelődés örömét, úgyhogy 5 körül hazajöttünk. (Igen, én így is jól éreztem magam :) ) Ami mondjuk tényleg nagyon király volt, hogy felmentünk a Dóm tetejére, ami hát rohadt magas volt...több, mint 500 lépcső...hát jól elnevetgéltünk rajta, hogy mennyire gyengék vagyunk. :D
Ahogyan észrevettem a pofátlanság eléggé az erasmusos lét sajátja. Az egyik angol srác kiírta, hogy tartanak egy szülinapi partit a kolijukban, és várják az ismerősöket. Látásból ismerem a fiút, de még egy szót sem beszélgettem vele, úgyhogy amikor vkinek a vkije meghívott, a "talán"-ra nyomtam. Mivel Litsa azt mondta, hogy ez is csak egy parti lesz, ezért semmi ajándékkal nem készültem, amitől persze totál kellemetlenül éreztem magam, úgyhogy még csak fel sem köszöntöttük az ünnepeltet...szerencsére nagy volt a terem, el tudtuk kerülni egymást. :) Aztán az olaszok kifejtették, hogy csak azért hoztak egy üveg bort (kb. 6-an), mert nem igazán ismerik az ünnepeltet, mégis vagy 30 embert meghívtak. De talán a csúcs a francia csajok voltak, akik szintén eljöttek ajándék nélkül, de legalább piát sem hoztak, úgyhogy itták az ünnepelt által hozott vodka-colát. :D
Csütörtökön a sok szerencsétlenkedés után kitaláltuk, hogy a mi kolinkban leszünk, annak ellenére, hogy a közösségi helység foglalt volt. Nem szóltunk sok embernek, valahogy a végén mégis megint 20-25-en voltunk az első emeleti konyhában. Jó kis muri volt, az amerikaiak Backstreet Boys-t énekeltek, kb. 7 nyelven összegyűjtöttem a "rotty" jelentését, majd próbáltam én is megtanítani velük...hát a dupla "ty" még nem igazán az erősségük. A buli tényleg elég király volt, volt három nagy terem, ahol másféle zene volt, táncoltunk mindenhol. :) Egészen fesztiválos volt, az udvaron lehetett kapni sört is, meg minden. Persze jó sokáig ott voltunk, úgyhogy a másnap reggeli órámat skip-eltem.
Szombaton Aachenbe (Holland, Belga és Német határnál van) kirándultunk, aminek a legnagyobb nevezetessége egy édesség, a Printen. Ez igazából olyasmi, mint a puszedli, és rengeteg félét gyártanak belőle, számos bevonattal. Különböző fura fűszereket is raknak bele néha, hát ez nem lett a kedvencem. Egyébként itt elég sok cukrászda/csokis van, nagyrészt fincsi belga készítményekkel. Kb. nulla fok körül mozgott a hőmérséklet, jól felöltöztem, de így is majdnem megfagytam. A helyiek valahogyan jobban tűrték a dolgot, láttam 3 rövidgatyás csávót (nem népviseletben), kigombolt kabátban mászkálókat...csak mi voltunk gyengék. Kb. minden újonnan látott templomra/bazilikára azt mondom, hogy ez a legszebb...de az Aacheni tényleg felkerülhetne a dobogóra. :) A mennyezetet 25 millió mozaikból rakták ki, hatalmas üvegfelülete van, nagyon szép volt. A városnézés után elég sok szabadidőnk volt, így még egyszer körbejártunk a városban, fényképezkedtünk és beültünk egyet kávézni. Hazafelé a buszon megbeszéltük páran, hogy este még cisnálunk valamit közösen, de annyit szerencsétlenkedtünk, hogy kb. éjfélkor ültünk be egy helyre négyen csajok. Egy kicsit vicces volt, mert az ír lány nem beszél annyira németül, én meg ugye angolul, de szerintem jól elboldogultunk..nem kellett sokszor fordítani. :)
A hétfő elég átlagosan telt, a délutáni németóra nagyon jó volt, a kiejtést gyakoroltuk. Végre valami hasznát veszem, hogy nálunk sok betű van...a többiek eléggé küzdöttek az "é"-vel és az "ü"-vel is. :) Este karaoke-party volt, dumcsiztunk, énekeltünk (jó, én nem a színpadon), de 1-kor zárás volt, úgyhogy haza is mentünk.
Mostanra egészen jól kialakultak a társaságok, próbálom rendesen beosztani az időmet, hogy minél több emberrel (persze csak a jó fejekkel) tudjam tartani a kapcsolatot, de azért órákra is bejussak. A csoportok között persze van átfedés, meg azért sokszor együtt bulizunk.
A koliban az amerikaiakkal meg egy görög lánnyal jóban vagyunk, főztünk már együtt, társasozunk vagy kártyázunk minden héten. A hétfő esti Karaoke bulikra is együtt készülünk fel, előtte egy kis beszélgetés, iszogatás, ilyesmi. Mindig arról panaszkodnak, hogy nem beszélnek annyit németül, mert mindenki angolul szól hozzájuk, hát erről tegnap 2-kor volt is egy jó kis eszmecserénk. Kb. fél óráig magyaráztam, hogy mit várnak a többiektől, ha ők egymás között is angolul beszélnek, még ha én mindig németül felelek, akkor is...már ugye, ha értem. :D
Hétfőn, szerdán és csütörtökön az olaszokkal "szoktam" ebédelni, rémisztően lassan esznek...a háromnegyed óra alatt legalább tudunk is beszélgetni, aztán esetleg egy kávé stb. Elég sok infójuk van, és meg is osztják, úgyhogy ezt nagyon élvezem. Gyakran velünk kajál még az ír lány is, akinek a némete még ugye nem túl jó, ez azért megnehezíti a helyzetet. A brit lány viszont ritkán beszél angolul, sőt, ami azt illeti egyre többet tanul magyarul. Ez egyébként egy egészen nagy társaság 10-15 fő, ők az egyetem melletti koliban laknak, ahol a Máté is. Múltkor például náluk egy olyan beszélgetésre tévedtem be, ahol a koli-felelősök megkérdezték mindenkitől, hogy hogyan érzik magukat, hogy tetszik a szoba, milyen programokat szervezzenek...hát egy kicsit meg voltam lőve a válaszok tekintetében...de volt ingyen sör, úgyhogy jah. :) A szokásos csütörtöki bulira általában elég sokan összegyűlűnk, de ők az alaptársaság.
A péntek délutánjaimat a Scheinbarban töltöm, kezdek egyre több némettel megismerkedni, valakit jobban értek, valakit kevésbé. De mindenesetre úgy érzem, hogy már sokat fejlődtem....van is hova mondjuk. Ha nincsen sok vendég...márpedig általában nincsen, akkor beszélgetünk, játszunk, zenét hallgatunk, kajálunk. Mindenki szuper kedves. :) Itt szoktam találkozni a spanyol társasággal is, akik ugye mivel állandóan együtt mozognak, ezért nem gyakran tudunk dumálni, de a péntek délután-este meg a szerda este (beszélgetős est) elég is. :) Velük voltam egyébként múltkor vízipipázni is egy olyan helyen, ami hajnali négyig nyitva van...el sem hiszem, az összes kocsma bezár...bezzeg a "sisha-bar" hajnalig nyitva van. A volt tanárunkkal, Robinnal is itt szoktunk találkozni, ő is elég jó fej. Szombaton meghívott a szülinapi bulijára a lakására, ahol első körben magunknak süthettünk pizza-t. Nagyon tutin ki volt találva az egész, le volt gyúrva a tészta, a feltét előre el volt készítve, a pizzasütőben 5-10 perc alatt el is készült az alkotás. Vittem a buliba Fütyülőst, mindenki megjegyezte, hogy bár nagyon erős, de azért nem rossz. :) Úgy képzeljétek el a helyet, hogy egy 3 emeletes házban ez az egy lakás van lakható állapotban, nagy belmagasság, Mosel-parton lévő udvarral...nagyon hangulatos. A körbevezetés után (Itt megjegyezném, hogy a gyengébb idegzetűek Németo.-ba való kiutazásuk előtt ne olvassák el a Mesterségem a halál-t, mert rémálmaik lehetnek...pláne, ha este egy csapat német arc a második világháborúról beszél egy sötét pincében) egy kicsit kint voltunk az udvaron, vízipipáztunk, dumáltunk, nyugis volt. Aztán bementünk, és kb. 1-ig valami minimál-zenére táncoltunk...vicces volt.
A múlt hétvégén pedig családi látogatás volt, péntek este érkeztek anyáék Trierbe...kipakoltunk...végre van mikróm és normális takaróm!, a városban sétálgattunk egyet, vacsiztunk, és 10 körül nyugovóra tértünk. Szombat délelőtt Luxembourgba mentünk, sétáltunk egy jó nagyot, megnéztük a hercegi palotát, elég király volt. Mondjuk ez nem az a város, ami végső úticélnak is megfelelne, de mindenképpen érdemes megnézni, ha erre jártok. Délután pedig elmentünk Cochembe, fel a várhoz, a városban egy kis séta, borozás...bár esett az eső, de szerintem így is nagyon szuper volt. Este szintén városi séta, vacsi, beszélgetés kb. éjfélig-egyig. Vasárnap reggel még találkoztunk, aztán anyáék mentek haza, én meg a többiekkel Kölnbe a karneválra. Kölnben tényleg mindenki be volt öltözve valaminek, nagyon kreatívak voltak, mindenki táncolt, énekelt, iszogatott, jó kis hangulat volt. Viszont mi kevésbé voltunk toppon, kb. 40-en voltunk, és mindig várni kellett valakire, még úgy is, hogy kb. csak 10-en maradtunk együtt. Sokan nyűgösek is voltak, nem igazán értették meg a cél nélküli nézelődés örömét, úgyhogy 5 körül hazajöttünk. (Igen, én így is jól éreztem magam :) ) Ami mondjuk tényleg nagyon király volt, hogy felmentünk a Dóm tetejére, ami hát rohadt magas volt...több, mint 500 lépcső...hát jól elnevetgéltünk rajta, hogy mennyire gyengék vagyunk. :D
Ahogyan észrevettem a pofátlanság eléggé az erasmusos lét sajátja. Az egyik angol srác kiírta, hogy tartanak egy szülinapi partit a kolijukban, és várják az ismerősöket. Látásból ismerem a fiút, de még egy szót sem beszélgettem vele, úgyhogy amikor vkinek a vkije meghívott, a "talán"-ra nyomtam. Mivel Litsa azt mondta, hogy ez is csak egy parti lesz, ezért semmi ajándékkal nem készültem, amitől persze totál kellemetlenül éreztem magam, úgyhogy még csak fel sem köszöntöttük az ünnepeltet...szerencsére nagy volt a terem, el tudtuk kerülni egymást. :) Aztán az olaszok kifejtették, hogy csak azért hoztak egy üveg bort (kb. 6-an), mert nem igazán ismerik az ünnepeltet, mégis vagy 30 embert meghívtak. De talán a csúcs a francia csajok voltak, akik szintén eljöttek ajándék nélkül, de legalább piát sem hoztak, úgyhogy itták az ünnepelt által hozott vodka-colát. :D
Próbáltam képeket is feltölteni, de valamiért kétszer is összeomlott a rendszer, és most nincs sok kedvem újraformázni az egészet. De FB-ra rakok fel képeket.
A héten pedig órák várnak, csütörtökön és szombaton elvileg valami buli, úgyhogy nem fogok unatkozni.
